Lučinci
| Lučinci | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Pozsega-Szlavónia |
| Község | Velike |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 34320 |
| Körzethívószám | (+385) 33 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 42 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 284 m |
| Terület | 27,22 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 25′ 01″, k. h. 17° 33′ 25″45.417, 17.55745.417000°N 17.557000°EKoordináták: é. sz. 45° 25′ 01″, k. h. 17° 33′ 25″45.417, 17.55745.417000°N 17.557000°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Lučinci falu Horvátországban, Pozsega-Szlavónia megyében. Közigazgatásilag Velikéhez tartozik.
Fekvése
Pozsegától légvonalban 13, közúton 15 km-re északnyugatra, községközpontjától légvonalban 9, közúton 13 km-re délnyugatra, a Papuk-hegység déli lejtői alatt fekszik. Nyugatról Milivojevci, keletről Velikeolaszi, délről Bratuljevci határolja.
Története
A határában talált történelem előtti leletek tanúsága szerint itt már ősidők óta élnek emberek. Lučinci első írásos említése 1488-ban a velikei uradalom egyik birtokaként történt. A középkorban lakói valószínűleg még katolikus horvátok voltak. A térséget 1532-ben szállta meg a török. A török uralom idején Boszniából érkezett pravoszláv szerbek települtek ide. 1698-ban „Lucsinczi” néven 3 portával szerepel a török uralom alól felszabadított szlavóniai települések összeírásában.[2] A 18. század közepére a település újra kihalt, majd a 19. században uradalmi major lett, ahol főként Magyarország déli területeiről betelepített magyar és német anyanyelvű mezőgazdasági munkások laktak.
Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Luchinczi” néven szerepel.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Luchinczi” néven lakosság nélküli preadiumként találjuk.[4] 1857-ben 10, 1910-ben 167 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai lakosságának 44%-a magyar, 21%-a német, 20%-a horvát, 8%-a szerb, 7%-a cseh anyanyelvű volt. Pozsega vármegye Pozsegai járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A magyar és német lakosságot a második világháború idején a partizánok elüldözték, helyükre a háború után főként szerbek települtek. 1991-ben lakosságának 56%-a szerb, 40%-a horvát nemzetiségű volt. 2001-ben 53 lakosa volt.
Lakossága
| Lakosság változása[5][6] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 10 | 17 | 34 | 76 | 118 | 167 | 139 | 294 | 176 | 205 | 207 | 177 | 170 | 135 | 68 | 53 |
Jegyzetek
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Ive Mazuran: Popis naselja i stanovistva u Slavonii 1698. godine. - Szlavónia 1698-as összeírása
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum... . 390. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 27. o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források
- Velike község hivatalos honlapja (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe
- Josip Buturac: Stanovništvo Požege i okolice 1700-1950. (horvátul)
További információk
- A megye turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2019. április 2-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- Kristina Rupert: Topografija Požeške županije do 1526. godine - diplomamunka (horvátul)
- A község rendezési terve Archiválva 2020. február 6-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában – Pozsega vármegye.
- Stanko Andrić: Podgorje Papuka i Krndije u srednjem vijeku (drugi dio) (horvátul)
Horvátország-portál
Földrajzportál
