Donji Čaglić

Donji Čaglić
A főutca a Szent Miklós pravoszláv templommal.
A főutca a Szent Miklós pravoszláv templommal.
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyePozsega-Szlavónia
KözségLipik
Jogállásfalu
Irányítószám34551
Körzethívószám(+385) 33
Népesség
Teljes népesség225 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság240 m
Terület7,06 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 23′, k. h. 17° 09′45.38333333, 17.1545.383333°N 17.150000°EKoordináták: é. sz. 45° 23′, k. h. 17° 09′45.38333333, 17.1545.383333°N 17.150000°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Donji Čaglić témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Donji Čaglić falu Horvátországban Pozsega-Szlavónia megyében. Közigazgatásilag Lipikhez tartozik.

Fekvése

Pozsegától légvonalban 40, közúton 57 km-re nyugatra, községközpontjától légvonalban 2, közúton 3 km-re délre, Nyugat-Szlavóniában a Psunj-hegység lejtőin fekszik. Keletről Bukovčani és Gorjni Čaglić, nyugatról Subocka, délről Kovačevac és Bjelanovac határolja.

Története

A térség a középkorban Fejérkő várának uradalmához tartozott, a 16. század közepétől több mint száz évig török uralom alatt állt. A 17. század végétől a török kiűzése után a területre folyamatosan telepítették be a keresztény lakosságot. Első lakói pravoszláv vlach határőrök voltak, akik mellé később horvátokat is telepítettek. Az első katonai felmérés térképén „Dorf Chaglics” néven találjuk. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Chaglich” néven szerepel.[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Chaglich” néven összesen 90 házzal, 151 katolikus és 308 ortodox vallású lakossal találjuk.[3] Az ortodox templomot 1757-ben építették. A római katolikus plébániát 1873-ban alapították. Donji és Gornji Čaglićot 1880-ig Čaglić néven egységes településként tartották nyilván.

A településnek 1857-ben 383, 1910-ben 531 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adati szerint lakosságának 47%-a szerb, 38%-a horvát, 7%-a olasz anyanyelvű volt. A gradiskai határőrezredhez tartozott, majd a katonai közigazgatás megszüntetése után Pozsega vármegye Pakráci járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 53%-a szerb, 36%-a horvát nemzetiségű volt. A délszláv háború során 1991. október 2-án a faluba bevonuló szerb csapatok a katolikus templomot és a plébániát lerombolták, 9 horvát polgári személyt, többségben idős embereket gyilkoltak meg. Tömegsírjuk felett ma emlékmű áll. 1991. december 22-én az Orkan-91 hadművelet keretében súlyos harcok folytak a szerb kézen levő település visszafoglalásáért. A harcokban 26 horvát katona esett el, de a falu szerb kézen maradt. A települést csak a háború végén 1995-ben a Villám hadművelet során foglalták vissza a horvát erők. A szerb lakosság elmenekült. 2011-ben 266 lakosa volt.

Lakossága

Lakosság változása[4][5]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
383 361 435 408 471 531 516 527 497 522 485 471 464 505 257 266

(1880-ig Čaglić településrészeként.)

Nevezetességei

Szent György vértanú tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma 1866 és 1869 között épült. A templomot és a plébániaházat 1991. októbetében a szerb erők gránátokkal teljesen lerombolták. Ma kereszt áll a helyén, az istentiszteleteket a 2001-ben újjáépített plébánián tartják. Az építendő új plébániatemplom alapkövét 2019. március 3-án helyezte el Antun Škvorčević pozsegai püspök.

Szent Miklós tiszteletére szentelt pravoszláv parochiális temploma a 19. század közepén épült. Nagy valószínűséggel a helyén állt az a fatemplom, melyet 1757-ben építettek és 1782-ben már rossz állapotúnak mondanak. A templomot a második világháborúban a parókiával együtt az usztasák felgyújtották. Teljes felújítása az 1980-as években kezdődött és 1990-ben fejeződött be. 1991. december 22-én a délszláv háború során súlyosan megrongálódott, de 1994-ben a helyi szerbek még helyreállították. 1995 májusában a Villám hadművelet során újból gránáttalálat érte és azóta romos állapotban áll.

Jegyzetek

  1. Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
  2. Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum... 90. o.
  3. Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 159. o. Buda, 1829.
  4. - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
  5. http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf

Források

  • Lipik város hivatalos honlapja (horvátul)
  • Filip Škiljan: Kulturno historijski spomenici Zapadne Slavonije Zagreb, 2010. Archiválva 2020. szeptember 25-i dátummal a Wayback Machine-ben ISBN 9789537442071
  • Az első katonai felmérés térképe

További információk

  • A megye turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2019. április 2-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
  • Lipik város turisztikai központjának honlapja (horvátul)
  • Stjepan Benković: Pakrački kraj u XVIII. i XIX. stoljeću Povijesno društvo Pakrac – Lipik 2016. (horvátul)
  • A község rendezési terve[halott link] (horvátul)
Sablon:Pozsega-Szlavónia megye közigazgatása
  • m
  • v
  • sz
Pozsega-Szlavónia megye közigazgatása
Községek
Városok
Községek
Községközpontok és falvak
Városok
Községek

  • Horvátország Horvátország-portál
  • Földrajz Földrajzportál