Sztojkafalva

Sztojkafalva (Stoiceni)
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Máramaros
Rang	falu
Községközpont	Magyarlápos város
Irányítószám	435613
SIRUTA-kód	106951
Népesség
Népesség	213 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	-
Földrajzi adatok
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 30′ 40″, k. h. 23° 52′ 51″47.511213, 23.88079947.511213°N 23.880799°EKoordináták: é. sz. 47° 30′ 40″, k. h. 23° 52′ 51″47.511213, 23.88079947.511213°N 23.880799°E
Sablon • Wikidata • Segítség

Sztojkafalva (románul: Stoiceni) falu Romániában, Erdélyben, Máramaros megyében, a Lápos-vidéken.

Magyarlápostól öt kilométerre északra, 350–400 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik.

Nevét valószínűleg arról a Sztojka Jugáról kapta, aki 1598-ban kenézeként szerepel. A Sztojka régen gyakori román személynév volt. Családnévként 1700-ban is élt a településen, amikor Sztojka Antal fiaival együtt nemességet kapott.

1584 és 1598 között települt román lakossággal. A 17. század elején elpusztult. Jobbágyfalu maradt, a környéken számos falut érintő tömeges nemesítések elkerülték. 1750-ben 25 jobbágy- és nyolc zsellércsalád lakta. 1786 és 1820 között került az Eszterházy család birtokába. Belső-Szolnok, 1876-tól Szolnok-Doboka vármegyéhez tartozott.

A La Bortă nevű határrészben, mocsaras területen feltörő, szódabikarbónás, konyhasós, szénsavas forrást 1834-ben Técsy Samu szolgabíró parancsára kiépítették és befedték. Az Eszterházy család a birtokán fekvő forrás mellé már az 1840-es években vendégházakat és vendéglőt, 1852 után új épületeket és fürdőszobákat épített. Az ivóforrástól kétszáz lépésre megtisztítottak egy korábban eldugult forrást, melynek vizét fürdésre használták. Az ásványvizet vizelet- és hashajtó tulajdonságai miatt gyomor-, bél- és belsőszervi betegségek ellen ajánlották. A létrejött fürdőtelep június elejétől szeptember elejéig működött, és az ortodox zsidó vendégek számára külön kóser éttermet hoztak létre benne. A század végén itt építtette föl nyári rezidenciáját a birtokos gr. Eszterházy Gyula. Fúrásokat végeztetett, amelyekkel növelni tudta a vízhozamot. A vízzel az 1900-as években évi egymillió palackot töltöttek meg. Eszterházy 1917-ben meghalt, és örökösei eladták a birtokot. A fürdőtelep különböző tulajdonosok kezén működött a szocializmusig, amikor a víz kereskedelmi hasznosítása is megszűnt. 1995 és 1998-ban ismét palackozták, majd a 2000-es években az utolsó magántulajdonos, a szamosújvári Teleki Samu örökösei kapták vissza a forrást és szerezték meg hasznosításának a jogát.

1910-ben 431 lakosából 413 volt román és 8 magyar anyanyelvű; 416 ortodox és 7 zsidó vallású.

2002-ben 287 román nemzetiségű, ortodox vallású román lakosa volt.

• Piciny, lakóház méretű, kő alapra fából épült ortodox temploma 1860-ban épült.
• A falu északi határában a vulkáni eredetű, hatalmas, 1049 m magas Sátor-hegy (Șatra lui Pintea v. Șatra Pintii). Hadak járásakor ide menekült a környező vidék népe, és a legendák szerint itt volt Pintye vitéz kedvenc búvóhelye is. A hegy lábánál, 720 méteres magasságban az 1990-es években kolostort építettek.

• Itt született 1954-ben Grigore Leșe népi énekes.

• Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája VI.: A vármegye községeinek részletes története (Sajgó–Tótfalu). Közrem. Tagányi Károly, Réthy László. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1901.  
• A Graiul Maramureșului című lapban 2007-ben megjelent cikk a sztojkafalvi gyógyvízről (románul)

• 
  A fürdőtelep az 1850-es években
• 
  A telep ivókútja a századfordulón