Frinkfalva
| Frinkfalva (Frâncenii Boiului) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Máramaros |
| Község | Nagybúny |
| Rang | falu |
| Községközpont | Nagybúny |
| Irányítószám | 437061 |
| SIRUTA-kód | 107458 |
| Népesség | |
| Népesség | 49 fő (2021. dec. 1.) |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 23′ 59″, k. h. 23° 37′ 04″47.399692, 23.6179147.399692°N 23.617910°EKoordináták: é. sz. 47° 23′ 59″, k. h. 23° 37′ 04″47.399692, 23.6179147.399692°N 23.617910°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Frinkfalva (Frâncenii Boiului) település Romániában, a Partiumban, Máramaros megyében.
Fekvése
Nagybányától délre, Nagyilondától északra, Szalmapatak és Nagybúny között fekvő település.
Története
Frinkfalva nevét 1566-ban említette először oklevél [Kis] Zalnapatak néven mint új falut, melyet alapítója Marián vajda Kővár urától, Drágffy Gáspár özvegyétől, bátori (ecsedi) Báthori György feleségétől, somlyói Báthory Annától kapott adományképpen. 1603-ban Frinkfalva, 1639-ben Frinkffalva, 1650-ben Fringfalva, 1733-ban Francsen, 1750-ben Frenczeny, 1913-ban Frinkfalva néven írták.
1592-ben Kővár tartozéka volt, ekkor Frank Péter idevaló lakos és Repedi Tivadar nevű kenézét is említették. 1603-ban Frinkfalva Jónás vajda birtokaként volt említve, kinek itt 1588-tól volt birtoka, és 1604-ben egy csonka oklevélben az akkori erdélyi császári biztosok Vesscndorfi Krausenek Pál, Hoffmann György és Imhoff Károly Frinkfalvát ugyancsak új adományként adományozták az 1604-ben említett Jónás vajdának. 1650-ben Rákóczi György birtoka volt. 1675-ben a Pap Dán család részére történt tanúvallatás szerint a család ősei Frinkfalvát Románfalvával együtt egészen birták. 1676-ban idevaló nemes a Pap család volt.
1719-ben-ben a kincstár az itteni birtokrészt a gróf Teleki családnak engedte át. 1750-ben egytelkes nemesek: Katona György, Farkas Farkas.
1910-ben 203 lakosából 197 román, 6 magyar volt. Ebből 195 görögkatolikus, 2 görögkeleti ortodox, 6 izraelita volt. A trianoni békeszerződés előtt Szolnok-Doboka vármegye Nagyilondai járásához tartozott.
Nevezetességek
- Volt görögkatolikus, jelenleg ortodox fatemploma Szent Miklós tiszteletére van szentelve. Harangjait 1876-ban öntötték újra.
Jegyzetek
Források
- Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája I–VII. Közrem. Tagányi Károly, Réthy László, Pokoly József. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1900–1901.
- Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.
Sablon:Máramaros megye közigazgatása
Máramaros megye közigazgatása  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
