SB Tw 20–29

Az SB Tw 20–29 egy keskenynyomtávú villamos motorkocsi sorozat volt a Déli Vasútnál.

A járműveket 1903-ban vásárolta a Mödling-Hinterbrühl H.É.V. Azért volt szükség rájuk, mert az 1883-ban beszerzett nyolc SB Tw 1-15 osztályú motorkocsik már nem volt elegendő, hogy megbirkózzon a forgalommal. Ugyanakkor átépítették a hálózati áramellátó központot is Mödlingben. Ezen túlmenően átépítették a felsővezetéket is, mivel a továbbiakban már csak egy vezetékre volt szükség, mivel másik vezetéknek a síneket használták. A nyolc régi motorkocsit mellékkocsikká építették át. 1924-ben a BBO vette át a helyi vonal üzemeltetését megtartva a járművek pályaszámait. A vasút 1932-es bezárását követően a járműveket leállították.

Az Anschluss után a Deutsche Reichsbahn négy 1932 óta leállított motorkocsit a sächsischen Schmalspurbahn Klingenthal–Sachsenberg-Georgenthal helyezett át. Ezek a 20., 21., 26. és 27 motorkocsik voltak. Ezeket 1939-től használták Szászországban, de a 26 és 27 számúak gyenge teljesítményük miatt csak mellékkocsiként üzemeltek. A négy motorkocsit átnevezték a következők szerint:

• Tw 20 = 198 01 ET
• Tw 21 = 198 02 ET
• Tw 26 = 198 01 EB
• Tw 27 = 198 02 EB

1944^[1] vagy 1946^[2] a volt ET 198 02 ( ex Tw 21) a Dessaui javítóműhelyben egy új, zárt kocsiszekrényt kapott. Az átépítés után azzal a különleges rendelkezett, hogy csak az egyik oldalon voltak ajtók. Ez csak azért lehetséges, mert a Schmalspurbahn Klingenthal–Sachsenberg-Georgenthal minden vonalán ugyanazon az oldalon voltak a peronok . A járműpark 1956-1958 közötti modernizációja után Klingenthalban az osztrák járművek szükségtelenné váltak, és kivéve a felújított ET 198 02t ( ami tartalék járműként raktáron maradt ) 1959-ig leselejtezték őket. A Klingenthaler Bahn 1964-es bezárását követően az ET 198 02 a Klingenthaler Bahn új építésű járműveivel együtt a Straßenbahn Plauenhez került, ahol azonban már nem használt őket (és új számot sem kaptak ) . Mint a legtöbbet 1967-ben felújították (és a történelmileg hamis No. 22 pályaszámmal látták el ) és még ugyanabban az évben , Plauen városvezetés ajándékaként visszatért osztrák hazájában . Ott egy rövid sínszakaszra került szemben Hinterbrühla plébániatemplomával, emlékműként .^[3] Mivel továbbra is ki volt téve az időjárás és a vandalizmus kártételének, 1998-ban az osztrák Österreichischen Omnibusmuseumba került (ÖOM) Ternitzben , ahol azóta elérhetetlenül egy teremben hátul áll.^[1]

A fennmaradó motorkocsit eladták a Teplice-Schönau-i (ma Csehország) városi villamosvaútnak. A 24 és 25 kocsi onnan hamarosan Brux-ba került (jelenleg:Most ), ahol csak ritkán, mint helyettesítő jármű használták őket. A fennmaradókocsiból kettőt szolgálati vagonná építettek át. Mivel az elektromos rendszerek alkatrészei többségének ellátása egyre megoldatlanabb lett, három motorkocsit mellékkocsvá építettek át.

Egy kocsi (a No. 14 mellékkocsi) 1982-ig elveszettnek tűnt, azonban egy vasutas egy leltár során megtalálta a Mödlingi pályaudvaron, ahol még 1939-ben félreállították Ma Mödling Közlekedési Múzeumáé (melyet az egykor Helyiérdekű Vasút járműcsarnokában hoztak létre), pillanatnyilag azonban Amstetten van, ahol restaurálják.

1. ↑ ^{a b} www.tramways.at
2. ↑ www.elektrische-plauen.de
3. ↑ www.elektrische-plauen.de

• Tw 28.jpg|A Tw 28 mellékkocsikkal^{[halott link]}
• A Tw26 a Mödlich-Hinterbrühl VÉV-en

Ez a szócikk részben vagy egészben a SB Tw 20–29 című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.-Az eredeti szócikk forrásai szintén ott találhatóak.