Piaristák Magyarországon

Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.

A piarista rend tagjai és az általuk fönntartott intézmények Magyarországon a 17. század óta meghatározó szerepet játszanak az ország közoktatásában, művelődésében és vallásosságában. A Piarista Rend Magyar Tartománya, a rend magyarországi szervezeti egysége 1692-ben önállósodott mint commissariatus generalis, majd 1695-től viceprovincia, és végül 1721-től önálló tartomány (provincia) rangjára emelkedett.

2023-ban a Piarista Rend Magyar Tartományában 9 közösségben 62 szerzetes él, akik közül 7-en kezdeti képzésben részesülnek.^[1]

A piaristák első magyarországi rendháza 1642-ben jött létre az akkor Lengyelországhoz elzálogosított szepességi Podolinban. Magyarország közigazgatási területén először Privigyén (1666) alapított piarista rendházat Pálffy Pálné Khuen Franciska, majd Breznóbányán (1673) és a Pozsony melletti Szentgyörgyön (1685) is megtelepedtek a rend tagjai. A privigyei, breznóbányai és szentgyörgyi rendházak kezdetben a lengyel rendtartományhoz (Provincia Poloniae) tartoztak. 1692-től Mösch Lukács (Lucas a S. Edmundo) személyében önálló commissarius generalis vezette őket, majd 1695-től viceprovinciaként a német rendtartományhoz (Provincia Germaniae) tartoztak.

A török és kuruc háborúk lezárultával a piaristák nagyarányú terjeszkedésbe kezdtek, amelynek következtében 1721-ben létrejött az önálló magyar rendtartomány (Provincia Hungariae). Az új alapítások közül nem egy később országos jelentőségűvé vált, például a nyitrai (1698), a veszprémi (1711), a váci (1714), a pesti (1717) vagy a szegedi (1720) gimnáziumok. A 18. század során a rend tagjai a tanítás mellett szívesen elvállalták városi plébániák adminisztrációját is (például Breznóbányán, Szegeden, Máramarosszigeten), és részben a plébániai jövedelmekből tartották fönn kollégiumaikat. Több helyen nemesi konviktust (Nyitra, Debrecen, Vác, Szentanna) és filozófiai kurzust (Pest, Szeged, Kalocsa, Vác, Tata) is vezettek, 1763-tól pedig Szencen egy felsőfokú közgazdasági iskolát (Collegium Oeconomicum) indítottak, amely azonban 1776-ban egy tűzvész folytán megszűnt. A piaristák elsőként honosították meg a magyarországi katolikus iskolákban a kísérleteken alapuló „új filozófia” oktatását. Az 1770-es évek végén már 27 piarista iskola működött Magyarországon, beleértve azt a négyet is, amelyet a feloszlatott jezsuita rendtől vettek át, 1776-ban (Kolozsvár, Kőszeg, Selmecbánya, Trencsén). 1782-től a podolini rendház is a magyar rendtartományhoz tartozott.

II. József reformjai következtében egy rendház megszűnt (Medgyes), kettő más városba költözött (Tokajból Sátoraljaújhelyre, illetve Szentannáról Temesvárra), továbbá 1781-től a magyarországi piaristáknak meg kellett szakítaniuk kapcsolataikat a rend római központjával. Az egység helyreállítására csupán 1904-ben került sor.

A 19. század első felében három újabb helyen kezdtek tanítani a piaristák Magyarországon: Léván (a bencéseknek átengedett kőszegi iskola helyett, 1815-ben), a budai egykori jezsuita iskolában (1832) és Nagybecskereken (1846). 1806-ban a rend megkapta az egykori fehérvári őrkanonokság Somogy vármegyei (mernyei) uradalmát. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc viharai a magyar piarista rendet is megtépázták. 1848 őszén a rend vezetői elbocsátották az összes növendéket, majd 1850 és 1852 között az osztrák kormányzat tiltotta meg novíciusok fölvételét. Ugyancsak a kormányzat vette el a rendtől a budai iskolát 1851-ben, majd a kalocsait az érsek adta át a jezsuitáknak 1860-ban. A breznóbányai (1857), korponai (1874) és besztercei (1878) intézetekről a megnövekvő oktatásügyi követelmények miatt kellett lemondania a rendnek.

Trianon előtt közvetlenül 24 piarista rendház és iskola volt Magyarországon, amelyekből csupán 10 maradt magyar területen. Kilenc Csehszlovákia, négy Románia (ezek az 1920-as években önálló rendtartományokká szerveződtek), a nagybecskereki gimnázium pedig Jugoszlávia területére került. Ezen iskolák legtöbbjét államosították, csupán Kolozsvárott és Temesváron működhetett tovább egy-egy gimnázium. Magyarországon azonban az első világháború és a forradalmak elmúltával a rend új virágzást élt meg, még a század elején megkezdett rendi reformnak köszönhetően, amely lassan leszámolt a 19. századi magyar piaristák elvilágiasodott szemléletével és életmódjával.

A kommunista diktatúra 1948-ban államosította a rend iskoláit, majd 1950 nyarán hat rendház lakóit kényszerlakhelyre deportálta. Az 1950. évi egyezmény ugyan lehetővé tette, hogy a rendtartomány tovább működtesse két iskoláját (Budapesten és Kecskeméten), de a 237 szerzetesből csak 90-en maradhattak meg a rendi keretében. A diktatúra bukása után négy piarista iskola (és rendház) nyílt meg újra: Vácott (1991), Szegeden (1991), Nagykanizsán (1992) és Mosonmagyaróvárott (1994). Ezenkívül a rendtartomány Gödön építőipari szakmunkásképző iskolát (1991-től), Sátoraljaújhelyen diákotthont (1992-től), Szegeden pedig egyetemi szakkollégiumot tart fönn (1992-től).

A jegyzék a Magyarország területén működő vagy a magyar rendtartományhoz tartozó piarista szerzetesi közösségek (domus, residentia, domus filialis, missio), valamint a hozzájuk tartozó iskolák és egyéb intézmények kronológiai adatait tartalmazza.

• Beszterce 1717–1878 (iskola 1729–1850, plébánia 1717–1878)
• Breznóbánya 1673–1857 (iskola 1675–1787, 1793–1849, plébánia 1673–1857)
• Budapest (Buda) 1832–1880 (iskola 1832–1851)
• Budapest (Pest) 1717 – (iskola 1717–1948, 1950–, plébánia 1752–1761)
• Craiova 1736–1739 (misszió)
• Csíkszereda 2007– (tanulmányi ház 2010–)
• Debrecen 1719–1950 (iskola 1721–1948, plébánia 1719–1802)
• Felsőgalla 1945–1946 (iskola 1945–1946)
• Kalocsa 1765–1860 (iskola 1765–1860)
• Göd 2003 – (iskola 1991–)
• Kecskemét 1715 – (iskola 1715–1948, 1950–, plébánia 1948–)
• Kisszeben 1740–1922 (iskola 1740–1919)
• Kolozsvár 1776–1949 (iskola 1776–1948)
• Korpona 1720–1874 (iskola 1720–1787, 1793–1849, plébánia 1720–1726)
• Kőszeg 1776–1815 (iskola 1776–1815)
• Léva 1815–1922 (iskola 1815–1919)
• Mosonmagyaróvár (Magyaróvár) 1739–1950, 1994 – (iskola 1739–1789, 1798–1850, 1854–1948, 1994–)
• Máramarossziget 1730–1949 (iskola 1731–1919, 1940–1948, plébánia 1730–1792)
• Medgyes 1740–1789 (iskola 1740–1789)
• Mernye 1806–1950 (uradalmi központ, nyugdíjas otthon)
• Murány 1667 (misszió)
• Nagybecskerek 1846–1920 (iskola 1846–1920)
• Nagykanizsa 1765–1950, 1996 – (iskola 1765–1950, 1992–)
• Nagykároly 1725–1949 (iskola 1727–1923, 1940–1948, plébánia 1725–1983)
• Nyitra 1698–1950, 1992 – (iskola 1698–1919, 1992–)
• Podolin 1642–1922 (iskola 1643–1848, 1866–1919)
• Privigye 1666–1950, 1990 – (iskola 1666–1850, 1870–1919, 1993–)
• Rózsahegy 1729–1922 (iskola 1735–1918)
• Sátoraljaújhely 1789–1950, 1991 – (iskola 1789–1948, konviktus 1992–)
• Selmecbánya 1776–1922 (iskola 1776–1919)
• Szabadka 1942–1944 (iskola 1942–1944)
• Szeged 1720–1950, 1990 – (iskola 1721–1948, plébánia 1720–1789, 1991–)
• Szenc 1763–1776 (műszaki főiskola 1763–1776)
• Szentanna 1750–1790 (iskola 1750–1790, plébánia 1750–1790)
• Szentgyörgy 1685–1950, 1995 – (iskola 1687–1787, 1793–1849, 1856–1919, plébánia 1716–1748)
• Szepesbéla (plébánia 1674–1852)
• Tallós 1766–1782 (árvaház)
• Tata 1765–1950 (iskola 1765–1948)
• Temesvár 1790–1949 (iskola 1790–1948)
• Tokaj 1727–1789 (iskola 1727–1789)
• Trencsén 1776–1950, 1990 – (iskola 1776–1918, 1990–)
• Vác 1714–1950, 1990 – (iskola 1714–1948, plébánia 1714–1719, 1991–)
• Vác–Theresianum 1767–1784 (konviktus és iskola 1767–1784)
• Veszprém 1711–1950 (iskola 1711–1948, plébánia 1740–1752)

A piarista rend magyarországi elöljáróit latinul 1692-től commissarius generalis-nak, 1695-től "viceprovincialis-nak, 1721-től provincialisnak-nak nevezték. A provincialis magyar fordítása a 19. század végétől egészen az 1980-as évekig "rendfőnök" volt, majd a "tartományfőnök" megnevezés került használatba. Az alábbi jegyzékben zárójelben a tartományfőnöki megbízatás kezdő és záró éve szerepel.

• Mösch Lukács (Lucas a S. Edmundo) commissarius generalis 1692–1695, viceprovinciális 1695–1698
• Bajar András (Andreas a Conversione S. Pauli) viceprovinciális 1698–1709
• Cservenka Ignác (Ignatius a S. Josepho) viceprovinciális 1709–1712
• Bohn Euszták (Eustachius a SS. Trinitate) viceprovinciális 1712–1715
• Zajkányi (Baál) Lénárd (Leonardus a S. Eustachio) viceprovinciális 1715–1721, provinciális 1721–1726
• Kubránszky László (Ladislaus a S. Joanne Baptista) 1726–1730, 1736–1738
• Szlopnyay Elek (Alexius a Resurrectione Domini) 1730–1736, 1742–1745, 1746–1748
• Halápy Konstantin (Constantinus a Passione Domini) 1738–1742
• Erdős István (Stephanus a S. Ladislao) 1745–1746
• Nemcsényi Adolf (Adolphus a S. Benedicto) 1748–1754
• Bajtay Antal (Antonius a Matre Dei) 1754–1756
• Cörver János (Joannes Nep. a Matre Dei) 1756–1760
• Tapolcsányi Gergely (Gregorius a S. Ladislao) 1760–1766.
• Orosz Zsigmond (Sigismundus ab Angelo Custode) 1766–1782
• Conradi Norbert (Norbertus a Passione Domini) 1782–1785
• Königsacker József (Josephus Cal. a Jesu Maria) 1785–1790
• Perczel Imre 1790–1796
• Pállya István 1796–1802
• Dományi Márk 1802–1805
• Egerváry (Lakatjártó) Ignác 1805–1811
• Bolla Márton 1811–1831
• Grosser János 1831–1847
• Gruber György 1847–1848
• Purgstaller (Palotay) József 1848–1849, 1858–1866
• Tamásy József vicarius provincialis 1849–1852
• Nagy Péter 1852–1858
• Somhegyi (Schröck) Ferenc 1866–1879
• Kalmár Endre 1879–1891
• Lévay Imre 1891–1895
• Frank Ferenc 1895–1898
• Magyar Gábor 1898–1912
• Hénap Tamás 1912–1918
• Szinger Kornél 1918–1923
• Hám Antal 1923–1927
• Szölgyémy János vicarius provincialis 1927–1928
• Sebes (Streiter) Ferenc 1928–1940
• Zimányi Gyula 1940–1946
• Tomek Vince 1946–1947
• Sík Sándor 1947–1963
• Albert István 1963–1979
• Varga László 1979–1985
• Jelenits István 1985–1995
• Kállay Emil 1995–2003
• Urbán József 2003–2011
• Labancz Zsolt 2011–2019
• Szilvásy László 2019–2020
• Szakál Ádám 2020–2023
• Zsódi Viktor 2023–

Ez a szakasz piarista szerzeteseket sorol föl. A neves piarista diákok listáját lásd itt: Kategória: Piarista diákok.

• Bajtay Antal (1717–1773) magyar provinciális, II. József egyik tanára, Erdély püspöke (1760)
• Balanyi György (1886–1963) történész, a ferences és piarista rendtörténet, valamint a diplomáciatörténet kutatója
• Biró Vencel (1885–1962) történész, Erdély történelmének kutatója, tartományfőnök
• Bolla Márton (1751–1831) tartományi főnök, történész
• Bulányi György (1919–2010) a Bokor katolikus bázisközösségek vezetője
• Conradi Norbert (1718–1785) teológus, tartományfőnök, költő
• Cörver Elek (1714–1747) filozófus, az újkori fizika egyik magyarországi meghonosítója
• Cörver János (1715–1773) teológus, tartományfőnök, pedagógiai író
• Csaplár Benedek (1821–1906) néprajzi gyűjtő, rendtörténész
• Dezericzky Ince (1702–1763) történész, házfőnök, generális asszisztens
• Dugonics András (1740–1818) író, matematikatanár
• Erdősi Imre (1814–1890) honvéd tábori lelkész, házfőnök
• Farkas Lajos, boldogfai (1752–1809), tanár, Kolozsváron főiskolai rektor 1800 és 1808 között, a piarista rend kormánysegédje, a piarista rend tartományi főnök segédje
• Fórián-Szabó Zoltán (1941–2015) fizika-kémia tanár, házfőnök, a Piarista Iskolaépítő és Fenntartó Közhasznú Társaság ügyvezető igazgatója, kecskeméti plébános
• Friedreich Endre (1878–1952) történész, könyvtáros
• Hanák János (1812–1849) botanikus, zoológus, tankönyvíró
• Holl Béla (1922–1997) irodalomtörténész a magyarországi himnuszok és régi nyomtatványok kutatója
• Horányi Elek (1736–1809) fizikus, irodalomtörténész, lexikográfus
• Jelenits István (1932–) költő, irodalomtudós, teológus, biblikus

• Kerényi Lajos (1927–) plébános, lelkipásztor
• Keszthelyi László (1732–1803) kegyes tanítórendi áldozópap és kolozsvári gimnáziumi igazgató
• Kornis Gyula (1885–1958) filozófus, neveléstörténész, egyetemi tanár
• Kovács Mihály (1916–2006) fizikatanár, fogságba hurcolt leventék lelkipásztora (1945/1946)
• Kőváry Károly (1923–2003) matematikatanár, iskolaigazgató
• Laczkó Dezső (1960–1932) geológus, paleontológus
• Lénárd Ödön (1911–2003) tanár, lelkivezető, a kommunista diktatúra alatt összesen 18 évet töltött börtönben
• Mösch Lukács (1651–1701) matematikus, költő, rendtörténész, viceprovinciális
• Ormándy Miklós (1846–1911) botanikus, tankönyvíró
• Öveges József (1895–1979) fizikatanár, népszerűsítő könyvek szerzője
• Pachinger Alajos (1846–1913) zoológus, parazitológus

• Pivár Ignác (1843–1905) a süketnémák intézetének igazgatója Vácott
• Rédl Rezső (1895–1942) botanikus, a Bakony flórájának kutatója
• Révai Miklós (1750–1807) költő, nyelvész
• Ruppert József (1942–) biológia-kémia tanár, kórusvezető, generális asszisztens, tartományi delegátus, posztulátor
• Schütz Antal (1880–1953) teológus, a budapesti egyetem professzora
• Simai Kristóf (1742–1833) tanár, drámaíró, az MTA l. tagja, szótárt és szakácskönyvet is szerkesztett
• Sík Sándor (1889–1963) költő, irodalomtudós, a magyar cserkészmozgalom egyik megindítója
• Szabóky Adolf (Schneider) (1821–1880) pedagógus, író, kegyesrendi tanár
• Takáts Sándor (1860–1932) történész
• Tomek Vince (1892–1986) hittanár, tartományfőnök, generális
• Török Jenő (1908–1983) az OMC kiadó alapítója
• Váry Gellért (1843–1929) novíciusmester, generális asszisztens (1904–1912), rendtörténész
• Zimányi Gyula (1879–1953) hittanár, a rendi növendékek nevelője, tartományfőnök

• Horányi, Alexius: Scriptores Piarum Scholarum"", I-II. Budae, 1908–1809
• Takáts Sándor: A főváros alapította budapesti piarista kollégium története, Bp., 1895
• Horvát Sándor: Okmánytár a piaristák Sz. László királyról czimzett nyitrai kollegiumának történetéhez – 1698-1849 I. Nyitra, 1896
• Visegrádi János: A podolini piarista kollégium története (1642-1702). Budapest, 1909
• A váci Piarista Diákszövetség évkönyve (1928-1936). 1936
• Magyar piaristák a XIX. és XX. században, szerk. Balanyi György, Bp., 1942
• Balanyi György–Bíró Imre–Bíró Vencel–Tomek Vince: A magyar piarista rendtartomány története, Bp., 1943
• Balanyi György-Lantos Zoltán: Emlékkönyv a magyar piarista rendtartomány háromszázéves jubileumára. 1943
• A piarista diák kis kalauza. 1943
• Piaristák Magyarországon 1642–1992, szerk. Holl Béla, Bp., 1992, ISBN 963 00 1606 0
• Borián Tibor (szerk.): A Budapesti Piarista Gimnázium Jubileumi Évkönyve 1992
• Reisinger László András- Kosztin Péter (szerk): A Kolozsvári Piarista Öregdiákok emlékkönyve. Kolozsvár, 1992
• Léh István, Catalogus religiosorum Provinciae Hungariae Ordinis Scholarum Piarum / A magyar piarista rendtartomány történeti névtára 1666–1997, Bp., 1998 (METEM Könyvek, 21), ISBN 9638472294
• Kilián István, A piarista dráma és színjáték a XVII-XVIII. században, Bp., 2002, ISBN 9639104620
• Borián Tibor–Legeza László–Koltai András, Piaristák, Mikes Kiadó, Budapest, 2007 (Szerzetesrendek a Kárpát-medencében)
• Sas Péter: A kolozsvári jezsuita, majd piarista templom kincstára. 2007
• Pap János: A piaristák Szegeden
• Hudra János: A piaristák Zemplén-vármegyében – 1727–1890
• Kalazanci szent József és a piarista lelkiség
• A magyar piaristák honlapja
• Budapesti Piarista Gimnázium
• Piár Portál, Kecskemét
• Piarista Iskola, Mosonmagyaróvár Archiválva 2021. május 8-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Piarista Iskola, Nagykanizsa
• Dugonics András Piarista Gimnázium, Szeged
• Piarista Gimnázium, Vác
• Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltára
• Piarista.lap.hu – linkgyűjtemény
• A látogatás. Pedro Aguado piarista rendfőnök Magyarországon. 2014. Videó.
• Koltai András, Piarista rend, in: Szerzetesség a koraújkori Magyarországon: Összehasonlító rendtörténeti blog, 2016.11.09.