Máramarosszigeti Piarista Gimnázium
| Máramarosszigeti Piarista Gimnázium | |
 | |
| Alapítva |
|
| Alapító | III. Károly magyar király |
| Bezárva |
|
| Hely | , Máramarossziget |
| Típus |
|
| Elhelyezkedése | |
  Máramarosszigeti Piarista Gimnázium Pozíció Románia térképén | |
 é. sz. 47° 55′ 51″, k. h. 23° 53′ 12″47.93078, 23.8866347.930780°N 23.886630°EKoordináták: é. sz. 47° 55′ 51″, k. h. 23° 53′ 12″47.93078, 23.8866347.930780°N 23.886630°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Máramarosszigeti Piarista Gimnázium témájú médiaállományokat. | |
A Máramarosszigeti Piarista Gimnázium egy 1731-től 1920-ig, majd 1941-től 1944-ig Máramarosszigeten működött, a Piarista rend fenntartásában levő középiskola volt.[1]
Története
Az iskolát Zuana Márk, a sóbányák királyi biztosa kezdeményezésére[2] 1730-ban alapította III. Károly király, és a következő évben nyílt meg;[1] az ünnepélyes alapítólevél 1736-ban kelt.[2] Kezdetben egy faépületben működött egy tanárral és 28 diákkal. Később kőépületet emeltek a Borromeo Szent Károly-templom közelében.[3] Az iskolaépület 1802-ben és 1872-ben tűzvész martaléka lett, de mindkétszer újjáépítették.[4] 1850-ben négyosztályos algimnázium volt.[1] Az 1860-as évektől román nyelvet is tanítottak.[4]
1907 és 1911 között nyolcosztályos főgimnáziummá fejlesztették.[1] Új gimnáziumi épülete 1911–1912-ben készült el[4] a templomkert végében, a budapesti Baumgarten Sándor építész tervei alapján, a beregszászi Fuchs és Társa cég kivitelezésében. Az első és második emeleti födémek építéséhez a városban elsőként használtak vasbetont.[3] Diákjainak száma 1885-ben 92, 1887-ben 122, 1899-ben 187, 1909-ben 230 volt. Utóbbi évben 14 tanár, köztük 5 piarista tanított az iskolában.
1920 szeptemberében államosították, és 1940 júniusáig román tannyelvű állami gimnáziumként működött.[1] A rendház ugyanakkor megmaradt, 1925-től az szentszéki dekrétummal létrejött romániai rendtartomány részeként.[2] A második bécsi döntés után, 1940-től 1945-ig ismét magyar tannyelvű, 1941–1942-től 1944-ig piarista gimnáziumként működött. (1940-től átmenetileg a rendház is visszakerült a magyarországi rendtartományhoz, a háború után azonban megszűnt.[2])
1948-ban újra román tannyelvű állami gimnázium volt,[1] Dragoș Vodă Líceum(wd) néven.
Személyek
Egykori tanárok
- Simonchich Ince János SchP (1750–1807)
- Dombi Mihály SchP (1756–1828)
- Farkas János Chrysostom SchP (1794–1850)
- Juhász Gyula (1883–1937) első tanári állomáshelye volt 1906–1908 között
Egykori diákok
- Péter Dezső (1929–1990) néprajzkutató
Jegyzetek
- ↑ a b c d e f Magyar katolikus lexikon X. (Oltal–Pneu). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 2005.
- ↑ a b c d Borián Tibor: A magyar piarista rendtartomány története (magyar nyelven). Piarista Rend Magyar Tartománya. [2020. június 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. június 12.)
- ↑ a b Sighet – Gimnaziul Piarist (román nyelven). Salut Sighet!, 2016. december 24. (Hozzáférés: 2020. június 15.)
- ↑ a b c Kállay Emil: A piaristák Erdélyben (magyar nyelven). Magyar Kurír, 2007. december 18. (Hozzáférés: 2007. december 18.)
Sablon:Piaristák Magyarországon
| ||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Piarista iskolák |
|  | ||||||||||
| Egyéb intézmények |
| |||||||||||
| Személyek | Szerzetesek • Diákok | |||||||||||
| Épületek |
| |||||||||||
Erdély-portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
