Néma (Románia)

Ez a szócikk a romániai településről szól. Hasonló címmel lásd még: Néma (egyértelműsítő lap).

Néma (Nima)
A református templom
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Kolozs
Község	Szamosújvárnémeti
Rang	falu
Községközpont	Szamosújvárnémeti
Irányítószám	407412
SIRUTA-kód	58589
Népesség
Népesség	633 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	14 (2011)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	300 m
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 04′ 33″, k. h. 23° 52′ 03″47.07594, 23.86753847.075940°N 23.867538°EKoordináták: é. sz. 47° 04′ 33″, k. h. 23° 52′ 03″47.07594, 23.86753847.075940°N 23.867538°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Néma témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Néma (románul: Nima) falu Romániában, Erdélyben, Kolozs megyében.

Nevét a magyar néma közszóból alakult, személynévi közvetítéssel. Először egy 1288-ból datálható oklevél említi, Neema alakban.

Déstől nyolc kilométerre délre, a Kis-Szamos bal partja közelében, szűk, hosszú völgyben fekszik.

• 1900-ban 898 lakosából 748 volt román és 145 magyar anyanyelvű; 747 görögkatolikus, 97 református, 27 római katolikus és 21 zsidó vallású.
• 2002-ben 809 lakosából 779 volt román, húsz cigány és tíz magyar nemzetiségű; 771 ortodox, 14 református, kilenc görögkatolikus és hét baptista vallású.

A hagyomány szerint a középkorban kolostor állt mellette. A 14–16. században a Némai család birtoka volt. 1584 és 1618–21 között unitárius, később református anyaegyház. 1602–03-ban Basta zsoldosai dúlták fel, 1658–61-ben Ali pasa csapatai hurcolták rabságba lakóit, 1703-ban pedig labancok gyújtották fel. 1713-ban egy nemes, nyolc jobbágy- és nyolc zsellércsaládja mellett tizenkét háza pusztán állt. Református egyháza 1766-ban, Széplakkal együtt 65 férfit és 29 asszonyt számlált. Bodor Domokos 1847-ben negyven evangélikus szlovákot telepített be, akik 1850 és 1857 között eltűntek a statisztikákból (Kádár József szerint elrománosodtak). A mellette futó állami út mentén 1848 előtt fogadó épült. Reformátusai a század közepétől filiaként Désaknához tartoztak. A görögkatolikusok iskolája 1860-ban épült. A reformátusokét 1896-ban államosították. Belső-Szolnok, 1876-tól Szolnok-Doboka vármegye része volt. A magyar állam 1940 után 42 ONCSA-házba magyar családokat telepített Korondról és Parajdról. A bevonuló román hadsereg 1944-ben elkergette a magyar telepeseket.

• Református temploma a ciszterci gótika stílusában épült, teljes egészében kváderkövekből. A hagyomány szerint a középkorban rendház is tartozott hozzá. Egyik, 1597-ben öntött harangja a megszűnt kodori református gyülekezet egykori templomából való. Gótikus freskótöredékeit az 1961-es műemléki restaurálás során Bágyuj Lajos tárta föl.
• Ortodox (volt görögkatolikus) fatemploma egy korábbi helyén épült 1774-ben, Thoroczkay Gáspár birtokos anyagi segítségével. Az ikonosztáz képeit 1864-ben festették. Kórusa 1905-ben épült, 1967-ben pedig alapjaiból újraépítették a tornyot. A rossz állapotba került templomot 2010-ben helyreállították.

• Itt élt 1849 után Gajzágó Salamon politikus.

• Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája V.: A vármegye községeinek részletes története (Lápos–Rózsapatak). Közrem. Tagányi Károly, Réthy László. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1901.  
• Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6