Zahoránszky Ibolya

Zahoránszky Ibolya (Máramarossziget, 1936. március 5. – Máramarossziget, 2005. május 5.^[1]) erdélyi magyar újságíró, szerkesztő, közművelődés-szervező.

Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, a Bolyai Tudományegyetemen szerzett történelem szakos tanári diplomát 1958-ban. 1958–1960 között Hosszúmezőn, 1960-tól 1990-ig, nyugdíjazásáig Máramarosszigeten tanított, de ezután is tovább dolgozott (1998-ig) a 9. sz. Általános Iskolában és a Dragoş Vodă Líceumban. Az 1989-es romániai forradalom után Máramarossziget és környéke magyar művelődési életének újraszervezője; a Hollósy Simon Művelődési Egyesület alapítója (1992) és elnöke, fáradhatatlan szervezője majd másfél évtizedig. Magyarház-láncolatot, könyvtárat, népfőiskolát, egyleti kórust szervezett, próbálta a szórványmagyarságot egyben tartani, kulturális hagyományait ápolni.^[2]

Első írása (Műemlékek, szép házak Máramarosszigeten) 1976-ban jelent meg az Új Életben. Rendszeresen közölt művelődési tárgyú cikkeket a Bányavidéki Új Szó és a Szigeti Turmix hasábjain. 1998-tól a Máramarosi Hírnök főszerkesztője, ő szerkesztette a lap Millenniumi Albumát is (Mára­marossziget, 2000).

Bendorfeanu Doina és Hobán Ilona társszerzőjeként részt vett a nemzetiségi iskolák számára 1972–85 között kiadott V–VI. osztályos román nyelv tankönyvek összeállításában.

• Munkásságát az Erdélyi EMKE 2000-ben a Gróf Kun Kocsárd-díjjal ismerte el.

• Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés V. (S–Zs). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest–Kolozsvár: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2010.  
• Dávid Gyula: Laudatio. Művelődés, 2000/12. (EMKE-díjak – 2000.)
• A magyar nyelvet népszerűsítették. Krónika, 2002. december 9.
• Év végi ünneplés a máramarosi népfőiskolán. Romániai Magyar Szó, 2003. január 6.