Valódi levéltetűfélék

Valódi levéltetűfélék
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda) Altörzs: Hatlábúak (Hexapoda) Osztály: Rovarok (Insecta) Csoport: Dicondylia Alosztály: Szárnyas rovarok (Pterygota) Csoport: Metapterygota Alosztályág: Újszárnyúak (Neoptera) Csoport: Eumetabola Csoport: Egyszerűsödött szárnyas rovarok (Paraneoptera) Öregrend: Condylognatha Rend: Félfedelesszárnyúak (Hemiptera) Alrend: Növénytetvek (Sternorrhyncha) Öregcsalád: Levéltetvek (Aphidoidea) Család: Aphididea Latreille, 1802
Típusnem
Aphis L., 1758
Alcsaládok, nemek
szövegben
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Valódi levéltetűfélék témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Valódi levéltetűfélék témájú kategóriát.

A valódi levéltetűfélék (valódi levéltetvek, Aphididea) a rovarok (Insecta) osztályában és a félfedelesszárnyúak (Hemiptera) rendjébe sorolt levéltetvek (Aphidoidea) öregcsaládjának névadó családja.

Származásuk, elterjedésük

Kozmopolita taxon; fajai megtalálhatók mindenütt, ahol edényes növények élnek. Magyarországon több mint hetven fajuk károsítja a lombos-, illetve tűleveleket.^[1]

A 2020-as évek elejéig több mint 4000 fajukat írták le; közülük mintegy 1350-et Észak-Amerikából (Greelace).

Magyarországon honos fajaik

Magyarországon több száz fajukat ismerjük: pusztán a különböző juhar fajokon (Acer spp.) 34 fajuk szívogat. ^[2]

A legismertebb hazai fajok:^[3]

1. Aphidinae alcsalád:

• fekete levéltetű (Aphis fabae)
• Aphis farinosa
• uborka-levéltetű (Aphis gossypii)
• oleander-levéltetű (Aphis nerii)
• zöld alma-levéltetű (Aphis pomi)
• bodza-levéltetű (Aphis sambuci)
• labdarózsa-levéltetű (Aphis viburni)
• Brachycaudus lychnidis
• sárga szilva-levéltetű (Brachycaudus helichrysi)
• mandula-levéltetű (fekete mandula-levéltetű, feketefoltos mandula-levéltetű, Brachycaudus amygdalinus)
• levélpirosító ribiszke-levéltetű (Cryptomyzus ribis)
• levélpirosító alma-levéltetű (Dysaphis devecta)
• szürke alma-levéltetű (Dysaphis plantaginea)
• hamvas szilva-levéltetű (Hyalopterus pruni)
• tulipánfa-levéltetű (Illinoia liriodendri)
• zöld rózsa-levéltetű (Macrosiphum rosae)
• csalán-levéltetű (Microlophium carnosum)
• fekete cseresznye-levéltetű (Myzus cerasi)
• Myzus lythri
• kajszilevéltetű (Myzus mumecola)
• zöld őszibarack-levéltetű (Myzus persicae)
• Pterocomma pilosum
• szürke kéregtetű (Pterocomma salicis)
• tündérrózsa-levéltetű (Rhopalosiphum nymphaeae)
• fűre váltó zöld almalevéltetű (Rhopalosiphum insertum)
• zselnicemeggy-levéltetű (Rhopalosiphum padi)
• nagy bogáncs-levéltetű (Uroleucon cirsii)

2. Calaphidinae alcsalád

• tarka dió-levéltetű (Panaphis juglandis)

3. Eriosomatinae alcsalád

• gyapjas alma-levéltetű (Eriosoma lanigerum)
• kései nyárfalevél-gubacstetű (Pemphigus spyrothecae)
• Tetraneura nigriabdominalis
• eperfa-levéltetű (Tetraneura ulmi)

4. Lachninae alcsalád

• tölgy-levéltetű (Lachnus roboris)
• rózsa-kéregtetű (Maculolachnus submacula)
• óriás fűzfa-levéltetű (Tuberolachnus salignus)

További fajok:

• eurázsiai ligetszépe-levéltetű (Aphis holoenotherae, Bursaphis holoenotherae)

Megjelenésük, felépítésük

Hosszuk általában 2–3 milliméter, de néhány fajuk nagyobb ennél. Minden fajnak van szárnyas (két pár szárnnyal) és szárnyatlan alakja is — ennek szaporodásuk ciklusában van jelentősége.

Testük puha, körte alakú. Többnyire zöldek vagy sárgák, de vannak sötétebb fajok is, a vöröstől a feketéig. Apróságuk és rejtőszínük miatt a magányos tetveket nehéz lenne észrevenni, de többnyire csoportosan táplálkoznak, ami megkönnyíti észlelésüket.

Szalmaszerű szájszervük szúró-szívó. Az antennájuk (csápjuk) öt vagy hat szakaszból áll; az utolsó szegmens vékony zászlóval végződik (Greelace)-

Potrohukból egy pár, kipufogócsőhöz hasonló nyúlvány áll ki.

Életmódjuk, élőhelyük

Növényi floémszövetekkel táplálkoznak — a cukros folyadékokat szívják ki a gazdanövény szállítószöveteiből. Hogy tűszerű szájszervüket megvédjék a sérülésektől, olyan folyadékot választanak ki, amely védőhüvellyé keményedik; csak ezután kezdenek szívogatni. A floémnedv sok cukrot tartalmaz, de kevés benne a nitrogén. Ezért sokkal több nedvet szívnak ki, mint amennyit ténylegesen hasznosítanak. A fölösleget édes (sok cukrot tartalmazó) váladék formájában választják ki — ez a mézharmat, aminek csöppjei növény felületén vagy lecseppenve száradnak be. A mézharmatot számos rovar gyűjtögeti — ilyenek például a hangyák és a darazsak. Egyes hangyák nemcsak gyűjtik a mézharmatot, de csiklandozva „fejik” is a tetveket. Sok hangyafaj szimbiózisra lép velük: őrzik tetveket, gondoskodnak fiasításukról stb (Greelace).

A legfiatalabb leveleket, a legpuhább hajtásvégeket kedvelik. Szívásuk nyomán a levél bepödrődik, a hajtás elsatnyul, a termés deformálódik, a levél megsárgul, elhal, lehullik (Agrofórum).

Többnyire különösebb rendszer nélküli csoportokban élnek; a legtöbb faj egy-két tápnövényre specializálódik. Vannak azonban szélsőségesen polifág fajok is, mint például a hazánkban is sokat károsító zöld őszibarack-levéltetű (Myzus persicae), amelynek több mint 400 gazdanövénye van.^[4] A többgazdás fajok fő gazdanövényükön (jellemzően gyümölcstermő növényeken) telelnek. Tavasszal néhány nemzedékük is ezeken károsít, majd átvonulnak nyári tápnövényeikre (főleg lágyszárú növényekre). A gyümölcsfélékre ősszel, peterakás céljából települnek vissza.^[5]

A puha és lassú rovarok lévén sok ragadozó faj vadászik rájuk. Ezek ellen részben passzívan (a növényről lepottyanva), részben aktívan védekeznek: egyrészt rúgva, másrészt a potrohcsöveikből kinyomott viaszos lipidekkel vagy feromonokkal — előbbiek a támadó szájszervének eltömésére szolgálnak, utóbbiak elriasztásukra (Greelace).

Sok növénybetegséget terjesztenek, így például vírusokat (vírusvektorok). Levéltetvek terjesztik a csonthéjasok legelterjedtebb betegségét okozó szilva-himlővírust (PPV) vagy a lágyszárú zöldség- és dísznövények legismertebb vírusát, az uborka-mozaikvírust (CMV)^[6]

Szaporodásuk

Petéik telelnek át. A tavasszal kikelő első nemzedék szárnyas; ezek a környék tápnövényeit megszállva és azokon ivarosan szaporodva gondoskodnak a faj terjesztéséről. Az utánuk következő, szűznemzéssel létrehozott nemzedékek szárnyatlanok. Némelyik fajnak nyár végén egy második szárnyas nemzedéke is kifejlődik; ezek másik tápnövényre települnek át (Agrofórum).

Rendszertani felosztásuk

A családot mintegy két tucatnyi recens alcsaládra és alcsaládba sorolatlan, kihalt nemre bontják.

Alcsaládok:

• Aiceoninae
• Anoeciinae
• Aphidinae
• Baltichaitophorinae
• Calaphidinae
• Chaitophorinae
• Drepanosiphinae
• Eriosomatinae
• Greenideinae
• Hormaphidinae
• Israelaphidinae
• Lachninae
• Lizeriinae
• Macropodaphidinae
• Mindarinae
• Neophyllaphidinae
• Phloeomyzinae
• Phyllaphidinae
• Pterastheniinae
• Saltusaphidinae
• Spicaphidinae
• Taiwanaphidinae
• Tamaliinae
• Thelaxinae

Kihalt nemek:

• †Aixaphis
• †Americaphis
• †Balticaphis
• †Balticomaraphis
• †Cretacallis
• †Electromyzus
• †Eocallites
• †Eomakrosoura
• †Fushunocallites
• †Huaxiacallites
• †Larssonaphis
• †Leptocallites
• †Lyncuricallis
• †Megalomytisites
• †Nevaphis
• †Oligocallis
• †Polychaitocallis
• †Sternaphis

Jegyzetek

Források

• Greelace: Greelace.com: Levéltetvek, Aphididae család
• Agrofórum: Agrofórum.hu:Hogyan készüljünk fel a levéltetvek elleni védekezésre?