Tanuhepa

A cikk ékírásos karaktereket tartalmaz. Speciális támogatás nélkül az ékjelek helyén négyszög, kérdőjel vagy más értelmetlen jel áll.

Ebben a szócikkben a hettita nyelv hangzói az ÓKTCh. útmutatása alapján magyar ejtés szerint szerepelnek.

Tanuhepa (ékírással 𒊩𒋫𒉡𒃶𒉺𒀸 ^MUNUSta-nu-ḫe₂-pa-aš, azaz ^fTanuḫépāš, i. e. 13. század) hettita királyné, II. Murszilisz második felesége, akit Gasszulavijasz halála után vett feleségül. Anyósa, Nikalmal halála után felvehette a tavannanna címet, ami Gasszulavijasznak nem adatott meg. Később Tanuhepa sem adta át a címet haláláig.

A Tanuhepa és Murszilisz házasságából született gyermek(ek) neve nem ismert, de feltehetőleg volt fia. Mostohafiával már férje halála előtt konfliktusai voltak, amelyek II. Muvatallisz egész uralkodását végigkísérték, mivel még az ő fia, III. Murszilisz uralkodásának kezdetén is Tanuhepa viselte a Nagy Királyné címet. Ismert a királyi pecsét, ahol luvi írással mindkettőjük neve szerepel. Ezért sokáig Muvatallisz feleségének tartották Tanuhepát, mert nem merült fel, hogy Muvatallisz mostohaanyja lehetne. Mivel Murszilisz és III. Hattuszilisz konfliktusában az utóbbit támogatta, felmerülhet a gyanú, hogy Hattuszilisz az ő fia volt, de erről Hattuszilisz a CTH#81-ben és CTH#297-ben nem beszél. Az is furcsa lenne, hogy Tanuhepa fia az egyik leányát Gasszulavijaszról nevezte el. Ezért az is feltehető, hogy II. Murszilisz fiai közül egyszerűen Hattuszilisszel volt jobb kapcsolatban, és őt használta fel arra, hogy a vele szembeforduló Muvatallisz és fia, III. Murszilisz pozícióit gyengítse.

Akármelyik verzió is igaz, tevékenysége nagy mértékben hozzájárult a királyi ház tekintélyének lerombolásához, a hettita történelem első igazi polgárháborújához, végső soron a Hettita Birodalom bukásához.

• Bryce, Trevor. The Kingdom of the Hittites, 2 (angol nyelven), Oxford University Press [1999] (2005). ISBN 0-19-928132-7 , 264–267. o.
• CTH81
• CTH297
• Reallexikon der Assyriologie und Vorderasiatischen Archäologie VIII (Achter Band) Meek – Mythologie, Szerk.: Erich Ebeling, Bruno Meissner, Dietz Otto Edzard, Wolfram von Soden (német nyelven), Berlin: de Gruyter (1997). ISBN 3-11-014809-9 , 525. o.