Stevan V. Popović

Stevan V. Popović
Született	1844. szeptember 21.[1][2] Óbecse[1]
Elhunyt	1918. február 8. (73 évesen)[3] Zimony[3]
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	író költő politikus fordító tanfelügyelő újságíró lapszerkesztő
Tisztsége	magyarországi parlamenti képviselő (1878. október 19. – 1896. október 3.) magyarországi parlamenti képviselő (1910. június 23. – 1918. február 8.)
Sírhelye	Zimony
A Wikimédia Commons tartalmaz Stevan V. Popović témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Stevan V. Popović (szerbül: Стеван В. Поповић, magyarul: Popovics Vazul István) (Óbecse, 1844. szeptember 21. – Zimony, 1918. február 8.) magyarországi szerb kulturális szervező és hosszú ideig a budapesti Tökölyanum igazgatója volt.

Stevan V. Popović 1845. szeptember 22-én gazdag családban született Óbecsén. Apját Vászának, anyját Szofijának hívták. Iskoláját Karlócán végezte el, ahol nagyon sikeres volt. 6 osztályt végzett el a gimnáziumból, majd Pestre került, ahol még 2 évet járt, majd a pesti egyetemre vették fel joghallgatónak. 1861–1867 között kadét volt a budapesti Tökölyanumban, ahol tagja volt a Preodnica (Előőrs) irodalmi társaságnak^[4] és az Egyesült Szerb Fiataloknak(wd).

1862-ben Szent Száva ünnepnapján a Tökölyanumban megjelent Karađorđević Sándor herceg is, aki akkor Pesten élt száműzetésben. Ezen a napon beszédet tartott Stevan V. Popović, akit a résztvevők megtapsoltak a beszédéért. Sándor herceg elégedett volt pedagógiai munkájával, és erről 1870. január 7-én Bécsben elismerő oklevelet állított ki.

Miután a jogi tanulmányait befejezte, a Budai Szerb Nemzeti Iskola támogatója lett, de 1871-ben kinevezték a Budai Szerb Ortodox Egyházmegye tanfelügyelőjévé.

Első volt a szerb irodalmárok között, aki a gyermekeknek gyűjteményt adott ki Pesten 1872-ben Verskoszorú címmel, majd megalapította a Gyerekvilág Könyvtárat.

A magyar és a horvát parlament képviselője is volt. Királyi tanácsos 1899-ben lett, aztán nemesi címet kapott (Fruskagórai), de később még magasabb pozícióba került, 1909-ben udvari tanácsos lett. Mint a Monarchia állampolgára és szerb nemzetiségű, ki akarta békíteni a két állam közti ellentétet és a monarchiai szerbeknek jogokat próbált elérni.

Stevan V. Popović verseket és történeteket írt a gyerekeknek, de ismert a szerb kiadói és újságírói munkáiról is. Ezenkívül kalendáriumokat és antológiákat is írt a Monarchia szerb gyerekeinek.

Justina Kukinnal kötött házasságot Szentendre mellett. Három gyermekük született: Ljubica, Pera és Laza. Ljubica és Pera korán meghalt, Laza szép orvosi karriert futott be.

1882-ben a Tökölyanum igazgatója lett. Čika Steva (Sztévó bácsi), ahogy őt hívták, haláláig, 1918. február 6-ig gondoskodott a Budapesten tanuló szerb egyetemisták otthonáról.

• Radovan (1876, Újvidék) (gyermekeknek)
• A háborús krónika illusztrációja (1877, Újvidék)
• Szerb Illusztrációs Újság (1881-1882, Újvidék)
• Mező (hetilap)

• Sas (1875-1904, Újvidék)
• Cárfi (kis kalendárium képekkel) (1878-1894, Újvidék)
• Nemzeti barát (képes kalendárium) (1915, Budapest)

• Szerb Nemzeti Újság^{[halott link]}
• Életrajza
• Мара Кнежевић, Стеван В. Поповић у српској култури (2006, Zombor)
• Csamprag István emlékére (2001, Szentendre)
• Rill József: Popovics Vazul István. Magyar Paedagogiai Szemle. - 4. köt. (1883) 8. füzet, 226–233. oldal