Seebach-kastély

Seebach-kastély (Bertha-kastély, Chernel-kastély)
Műemlék
A rábahídvégi Seebach-kastély 2023-ban
Ország	Magyarország
Település	Rábahídvég
Alapterület	6082 m²
Épült	1700
Stílus	eklektikus építészet barokk építészet
Család	Bertha, Chernel, Seebach
Rekonstrukciók évei	2000, 2005, 2007, 2009[1]
Állapota	Kiváló
Védettség	Műemléki védelem (2006)[2][3]
Jelenlegi funkció	Általános iskola
Tulajdonos	helyi közigazgatás[4]
Látogatható	Igen
Cím	9777 Rábahídvég, Úttörő telep 1.
Elhelyezkedése
Seebach-kastély Pozíció Vasvár környéke térképén
é. sz. 47° 03′ 60″, k. h. 16° 44′ 33″47.066527777778, 16.74255555555647.066528°N 16.742556°EKoordináták: é. sz. 47° 03′ 60″, k. h. 16° 44′ 33″47.066527777778, 16.74255555555647.066528°N 16.742556°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Seebach-kastély témájú médiaállományokat.

A Seebach-kastély Rábahídvégen található, műemléki védelem alatt álló épület,^[2][3] melynek korábbi tulajdonosai a felsőőri Bertha, a chernelházi Chernel és a Seebach család voltak.^[5][6] Ettől nem messze, szintén a településen van a Bertha-kastély is.

Feltételezések szerint a kastély a középkorban épült, a polányi és táplánfai Polányi család tulajdonában állhatott. Első hiteles forrása az 1782–1785-ös első katonai felmérésen is látható téglalap alaprajzú épület a Rába partján.^[8] Mai alapjait a 18. században építette a felsőőri Bertha család barokk stílusban.^[5] Tulajdonosa Bertha Ignác vasi alispán volt, akinek a lánya, Bertha Mária (1820–1893)^[9] feleségül ment chernelházi Chernel Ferdinánd Vas vármegyei táblabíróhoz, így Ignác 1847-es halála után a Chernel családé lett az épület (másik, Bertha-kastély nevű rezidenciáját fia, Bertha Antal örökölte meg). Az 1870-es években a bárói Seebach család már a kastélyban lakhatott, mert az ekkor átalakításra, kibővítésre került historizáló, eklektikus stílusban. 1873-ban Mária és Ferdinánd lánya, Chernel Paulina (1845–1917) összeházasodott Szombathelyen a szászországi Eisenach-ból származó báró Seebach Rudolffal (1835–1904). A kastély innentől kezdve a család későbbi tagjaira szállt, akik állandó jelleggel laktak benne.^[7][6] Borovszky Samu 1898-as Vas vármegye című könyvében lépő fénykép alapján sejteni lehet, hogy a timpanon tükrében egy Seebach-címer volt, a rizalittól balra pedig egy kőbábos mellvédes terasz állt, amelyre lépcső vezetett fel a kastély kertjéből, de ezeket az államosítás után lebontották.

1904-ben Rudolf és Paulina egyetlen fiú gyermekük, a szintén bárói címmel bíró Seebach Károly (1874–1934) örökölte meg apja halála után a rezidenciát, aki Vas vármegye törvényhatósági bizottságának a tagja, a nemeskoltai evangélikus egyházközség felügyelője és tűzrendészeti felügyelő volt.^[5][10][11]

1919 júniusában az akkor teljesen lakott kastélyhoz tíz szoba, egy konyha és négy katasztrális holdnyi (2,3 hektárnyi) kert tartozott,^[12][5] ahol például magas kőris és kocsányos tölgy is volt. 1934-ben Seebach Matild (1875–1964) bárónő lett az épület tulajdonosa, amikor a bátyja, Károly elhunyt, továbbá ő örökölte meg 1905-ben a keresztapjától, Bertha Györgytől a Bertha-kastélyt is, mert Györgynek nem volt egyenes ági örököse. Ugyanebben az évben szeptember 1-10. között művészettörténeti kiállítást rendeztek Szombathelyi Ünnepi Hét néven Szombathelyen, ahol a kastélyból egy dél-német fiókos és egy ékszeres ládát állított ki Matild és testvére, Amália (1879–?), összesen 9 tétellel együtt.^[13]

1945 decemberéig lakott utoljára a kastélyban Seebach Matild, amikor is a II. világháború végén szovjet katonák foglalták el a rezidenciát, csakúgy mint a Bertha-kastélyt, és nem engedték, hogy a bárónő a saját tulajdonában lakjon, sőt megsemmisítették a Seebach levéltárat és vele együtt minden értéket.^[5][14]

1950-ben államosították az épületet és a község általános iskolája kapott benne helyet, ami a mai napig működik.

Először 2000-ben újították fel, ekkor kicserélték az egész födémet, hogy szükség esetén a tetőteret is hasznosítani lehessen. A hatmillió forintos pályázati támogatás mellé 7 és fél milliót az önkormányzat adott. 2005-ben újabb felújításon esett át a kastély: az önkormányzat önköltségen, 14,4 millió forint értékben cserélte le a nyílászárókat és a központi fűtést széntüzelésűről gázüzeműre. 2006-ban a kastély és a parkja műemléki védelem alá került.^[2][3][15] 2007-ben a felső tagozat Püspökmolnáriba való elköltözésével a megüresedő helyen vizesblokkot alakítottak ki, kicserélték a tantermek padozatát és teljesen kifestettek 8,7 millió forintos költségből, a megüresedő udvari épületeket pedig bérbe adták. Legutóbbi 2008 novemberében kapott külső felújítást, amit 2009 májusában fejeztek be.^[5] A felújítás összköltsége 15,2 millió forint volt, aminek nagy részét regionális pályázaton nyert az önkormányzat, 2,1 milliót pedig saját erőből állt.^[1]

Szabadon álló, összetett alaprajzú, magasföldszintes épület. Sarkait armírozás díszíti, ablakai kereszteltek, alattuk füzéres köténydísz, felettük stilizált zárókő, közöttük kompozit fejezetű pilaszterek vannak.

• Tetőzet: alatta konzolokon nyugvó főpárkány fut, a magas lábazatban az alagsor ablakai kaptak helyet.
• Főhomlokzat: 3+A+4 osztású, középen négyzetes alaprajzú bejárati torony áll ki a fal síkjaiból, ajtaja felett lunetta húzódik, az alagsor lejárata a toronytól jobbra eső homlokzati szakaszon nyílik.
• Bal oldali oldalhomlokzat: 4 tengelyes, az emeleti rész sarkait pilaszterek díszítik.
• Jobb oldali oldalhomlokzat: 4 ablakos, közöttük kettőzött pilaszterek.
• Hátsó homlokzat: 4+(1+2+1) tengelyes, jobb oldali része oldalrizalitként erősen előrelép a fal síkjából, melyen egy jelzésszerű középrész látható, lezárva egy timpanonnal.^[5]
• Belső kialakítása: kéttraktusos, középfolyosós elrendezésű, szobáinak egy része fiókos dongaboltozatos kiképzésű.^[5][16]

• 
  A kastély bejárata
• 
  A bejárat feletti címer
• 
  Az épület hátsó része
• 
  Ablakok és díszítések
• 
  Egy ablak alatti köténydísz

• Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai: Rába-Hidvég. Seebach-kastély, Arcanum.com
• Katafai-Németh József: Vas megye kastélyai és kúriái, 219. o., Sárvár, 2003, ISBN 9632060075
• Virág Zsolt: Magyar kastélylexikon, 5. kötet, Vas megye kastélyai és kúriái, 192-193. o., Budapest, 2004, ISBN 9632142802