Pseudofumaria lutea

Pseudofumaria lutea
Virágzó példány
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae) Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta) Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots) Rend: Boglárkavirágúak (Ranunculales) Család: Mákfélék (Papaveraceae) Alcsalád: Füstikeformák (Fumarioideae) Nemzetség- csoport: Fumarieae Alnemzetség- csoport: Fumariinae Nemzetség: Pseudofumaria Medik. Faj: P. lutea
Tudományos név
Pseudofumaria lutea (L.) Borkh.
Szinonimák
Borckhausenia lutea (L.) G.Gaertn., B.Mey. & Schreb. Capnites ochroleucus Rupr. Capnoides albida Bernh. ex Steud. Capnoides lutea (L.) Gaertn. Corydalis lutea (L.) DC. Fumaria lutea L. Fumaria tetragona Stokes
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Pseudofumaria lutea témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Pseudofumaria lutea témájú médiaállományokat és Pseudofumaria lutea témájú kategóriát.

A Pseudofumaria lutea a boglárkavirágúak (Ranunculales) rendjébe és a mákfélék (Papaveraceae) családjába tartozó faj.

Ezt a növényfajt korábban a keltike (Corydalis) nemzetségbe sorolták be, Corydalis lutea név alatt.

A Pseudofumaria lutea eredeti előfordulási területe az európai Alpok délnyugati és középső részei. Olaszországban és Svájcban őshonos. Azonban az ember betelepítette Ausztriába, a balti országokba, Belgiumba, az egykori Csehszlovákiába, Dániába, Franciaországba, Németországba, Nagy-Britanniába, Írországba, Hollandiába, Norvégiába, Lengyelországba és Svédországba.

30-38 centiméter magas évelő növény. A sárgászöld vagy szürkészöld levelei hasadtak, több részre oszlanak; néha télen is a növényen maradnak. A sárga virágai 4 szirmúak és 2 centiméter hosszúak. A termése ovális és lapos; benne sötétbarna magok ülnek.

• Pseudofumaria lutea (L.) Borkh. Plants of the World Online
• Flora Europaea
• Missouri Botanical Garden (Corydalis lutea)
• UK Wildflowers
• Botanischer Garten Bochum (Corydalis lutea)
• USDA, ARS, Germplasm Resources Information Network. Pseudofumaria lutea in the Germplasm Resources Information Network (GRIN), U.S. Department of Agriculture Agricultural Research Service. Accessed on 13 November 2009.