Parlagfű (növénynemzetség)

„Parlagfű” lehetséges további jelentéseiről lásd: Parlagfű (egyértelműsítő lap).
Parlagfű
Évelő parlagfű (Ambrosia psilostachya)
Évelő parlagfű (Ambrosia psilostachya)
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Csoport: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots)
Csoport: Asteridae
Rend: Fészkesvirágzatúak (Asterales)
Család: Őszirózsafélék (Asteraceae)
Alcsalád: Őszirózsaformák (Asteroideae)
Nemzetség-
csoport: 		Heliantheae
Alnemzetség-
csoport: 		Ambrosiinae
Nemzetség: Ambrosia
L.
Szinonimák
  • Acanthambrosia Rydb.
  • Franseria Cav.
  • Hymenoclea Torr. & A.Gray ex Torr. & A.Gray
  • Xanthidium Delpino
  • Gaertneria Medik.
  • Hemiambrosia Delpino
  • Hemixanthidium Delpino
Fajok
  • Ambrosia acanthicarpa Hook.
  • Ambrosia acuminata (Brandegee) W.W.Payne
  • Ambrosia ambrosioides (Cav.) W.W.Payne
  • Ambrosia arborescens Mill.
  • Ürömlevelű parlagfű (Ambrosia artemisiifolia) L.
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Parlagfű témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Parlagfű témájú médiaállományokat és Parlagfű témájú kategóriát.

A parlagfű (Ambrosia) az őszirózsafélék (Asteraceae) növénycsaládjának egyik, mintegy 50 fajt[1] számláló nemzetsége. Carl von Linné nevezte el Szent Ambrus (Ambrosius) milánói püspökről.[2]

Származása, elterjedése

A nemzetség fajai Észak-, Közép- és Dél-Amerikában honosak.[3] Számos közülük emberi közvetítésével jutott el más földrészekre.[3]

A nemzetség tagjai közül az ürömlevelű parlagfűnek az Európai térhódítását a 19. század végére valószínűsítik.[3] A történelmi Magyarországon először Orsova környékén került elő 1908-ban, Magyarország mai területén pedig Dél-Somogyban találta Boros Ádám 1922-ben.[3] 1925-ben Jávorka Sándor a Magyar Flóra című határozójában Tihany mellől is említi.[3]

Egy másik faj, az évelő parlagfű, 1962-ben tűnt fel Magyarországon.[3]

A nemzetség egyetlen, Európában őshonos faja a tengerparti parlagfű (Ambrosia maritima), mely a Földközi tenger partvidékén terjedt el.[4]

Fajok

A nemzetség minden tagjának virágpora allergén hatású, ezek közül kettő az Amerikai Egyesült Államokban és Kanadában több virágpor-allergiás gondot okoz, mint az összes többi növényfaj együttvéve.[3]

A nemzetség az alábbi fajokat foglalja magába.[1]

  • Ambrosia acanthicarpa Hook.
  • Ambrosia acuminata (Brandegee) W.W.Payne
  • Ambrosia ambrosioides (Cav.) W.W.Payne
  • Ambrosia arborescens Mill.
  • Ürömlevelű parlagfű (Ambrosia artemisiifolia) L.
  • Ambrosia artemisioides Meyen & Walp.
  • Ambrosia bidentata Michx.
  • Ambrosia bryantii (Curran) Payne
  • Ambrosia camphorata (Greene) W.W.Payne
  • Ambrosia canescens A.Gray
  • Ambrosia carduacea (Greene) W.W.Payne
  • Ambrosia chamissonis (Less.) Greene
  • Ambrosia cheiranthifolia A.Gray
  • Ambrosia chenopodiifolia (Benth.) W.W.Payne
  • Ambrosia confertiflora DC.
  • Ambrosia cordifolia (A.Gray) W.W.Payne
  • Ambrosia deltoidea (Torr.) W.W.Payne
  • Ambrosia dentata (Cabrera) M.O.Dillon
  • Ambrosia divaricata (Brandegee) Payne
  • Ambrosia diversifolia (Piper) Rydb.
  • Ambrosia dumosa (A.Gray) W.W.Payne
  • Ambrosia eriocentra (A.Gray) W.W.Payne
  • Ambrosia flexuosa (A.Gray) W.W.Payne
  • Ambrosia grayi (A.Nelson) Shinners
  • Ambrosia × helenae Rouleau
  • Ambrosia hispida Pursh
  • Ambrosia humi León de la Luz & Rebman
  • Ambrosia ilicifolia (A.Gray) W.W.Payne
  • Ambrosia × intergradiens W.H.Wagner
  • Ambrosia johnstoniorum Henrickson
  • Ambrosia linearis (Rydb.) W.W.Payne
  • Ambrosia magdalenae (Brandegee) W.W.Payne
  • Ambrosia maritima L.
  • Ambrosia microcephala DC.
  • Ambrosia monogyra (Torr. & A.Gray) Strother & B.G.Baldwin
  • Ambrosia nivea (B.L.Rob. & Fernald) W.W.Payne
  • Ambrosia pannosa W.W.Payne
  • Ambrosia peruviana Willd.
  • Ambrosia × platyspina (Seaman) Strother & B.G. Baldwin
  • Ambrosia polystachya DC.
  • Évelő parlagfű (Ambrosia psilostachya) DC.
  • Ambrosia pumila (Nutt.) A.Gray
  • Ambrosia salsola (Torr. & A. Gray) Strother & B.G. Baldwin
  • Ambrosia scabra Hook. & Arn.
  • Ambrosia tacorensis Meyen
  • Ambrosia tarapacana Phil.
  • Ambrosia tenuifolia Spreng.
  • Ambrosia tomentosa Nutt.
  • Óriás parlagfű (Ambrosia trifida) L.
  • Ambrosia velutina O.E.Schulz
  • Ambrosia villosissima

Megjelenése, felépítése

Szára szőrös és felfelé álló, rendszerint dúsan elágazó. Levelei szárnyaltan szeldeltek, a fonák és a levélnyél pelyhesen szőrös. A parlagfű általában 20-200 centiméter magas. A porzós virágzatok a hajtások csúcsán fejlődik ki és abban képződik a pollen, amely nagy mennyiségben allergiát okoz.[5]

Életmódja, termőhelye

A parlagfüvek már az egész Földön elterjedtek, beleértve Amerikát (Dél, Közép, Észak), Európát, Afrikát, Ázsiát, illetve Ausztráliát és Óceániát is. Tavasszal és nyáron tömegesen csíráznak, a növények télen, a fagy hatására elpusztulnak, de a magok túlélik a hideg időjárást.

Jegyzetek

  1. ↑ a b The Plant List: Ambrosia (angol nyelven) (HTML). (Hozzáférés: 2015. június 16.)
  2. ↑ Dr. Juhász Miklós,: Az istenek eledele?, in AMEGA Allergológia, 2013. augusztus (magyar nyelven) (PDF). (Hozzáférés: 2015. június 16.)
  3. ↑ a b c d e f g Molnár V. Attila: kutatói blog: Az első számú növényi ’közellenség’: a parlagfű (magyar nyelven) (HTML). (Hozzáférés: 2015. június 16.)
  4. ↑ Barina Z.: A parlagfű - Egy gyűlölt allergén más vonatkozásban. Magyar Természettudományi Múzeum Növénytár. (Hozzáférés: 2015. november 23.)
  5. ↑ Ismerjük fel a parlagfüvet! (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2022. augusztus 11.)

Források

  • Dr. Juhász Miklós,: Az istenek eledele?, in AMEGA Allergológia, 2013. augusztus (magyar nyelven) (PDF). (Hozzáférés: 2015. június 16.)

Könyvek

  • A parlagfű, Budapest: Agroinform
  • Kazinczi Gabriella (szerk.), Novák Róbert (szerk.): A parlagfű visszaszorításának integrált módszerei

Kapcsolódó szócikkek

További információk

  • Parlagfű - Kertészeti lexikon, tuja.hu
Taxonazonosítók
  • Biológia Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap