Paraboloid koordináta-rendszer

A háromdimenziós paraboloid koordináta-rendszer koordinátafelületei

A paraboloid koordináta-rendszer egy háromdimenziós koordináta-rendszer, ami a parabolikus koordináta-rendszer térbeli általánosítása a ( μ , ν , λ ) {\displaystyle (\mu ,\nu ,\lambda )} koordinátákkal. Koordinátafelületei elliptikus paraboloidok. Különbözik a parabolikus hengerkoordináta-rendszertől és a forgásparaboloid koordináta-rendszertől, melyek szintén a kétdimenziós parabolikus koordináta-rendszer térbeli általánosításai. Az előbbi koordinátafelületei parabolikus hengerek, míg a másodiké forgásparaboloidok. Szemben a másik két koordináta-rendszertől, nem kapható meg a kétdimenziós parabolikus koordináta-rendszer vetítésével vagy forgatásával.

Alapképletek

Az ( x , y , z ) {\displaystyle (x,y,z)} Descartes-koordináták a következő egyenletekkel kaphatók meg a ( μ , ν , λ ) {\displaystyle (\mu ,\nu ,\lambda )} koordinátákból:[1]

x 2 = 4 b c ( μ b ) ( b ν ) ( b λ ) {\displaystyle x^{2}={\frac {4}{b-c}}(\mu -b)(b-\nu )(b-\lambda )}
y 2 = 4 b c ( μ c ) ( c ν ) ( λ c ) {\displaystyle y^{2}={\frac {4}{b-c}}(\mu -c)(c-\nu )(\lambda -c)}
z = μ + ν + λ b c {\displaystyle z=\mu +\nu +\lambda -b-c}

ahol

μ > b > λ > c > ν > 0 {\displaystyle \mu >b>\lambda >c>\nu >0}

Következik, hogy a konstans μ {\displaystyle \mu } -jű felületek lefelé nyitott elliptikus paraboloidok:

x 2 μ b + y 2 μ c = 4 ( z μ ) {\displaystyle {\frac {x^{2}}{\mu -b}}+{\frac {y^{2}}{\mu -c}}=-4(z-\mu )}

a konstans ν {\displaystyle \nu } -höz tartozó koordinátafelületek felfelé nyitott elliptikus paraboloidok:

x 2 b ν + y 2 c ν = 4 ( z ν ) {\displaystyle {\frac {x^{2}}{b-\nu }}+{\frac {y^{2}}{c-\nu }}=4(z-\nu )}

a konstans λ {\displaystyle \lambda } -hoz tartozó felületek hiperbolikus paraboloidok:

x 2 b λ y 2 λ c = 4 ( z λ ) {\displaystyle {\frac {x^{2}}{b-\lambda }}-{\frac {y^{2}}{\lambda -c}}=4(z-\lambda )}

Skálázási tényezők

A ( μ , ν , λ ) {\displaystyle (\mu ,\nu ,\lambda )} paraboloid koordináták skálázási tényezői:[2]

h μ = [ ( μ ν ) ( μ λ ) ( μ b ) ( μ c ) ] 1 / 2 {\displaystyle h_{\mu }=\left[{\frac {\left(\mu -\nu \right)\left(\mu -\lambda \right)}{\left(\mu -b\right)\left(\mu -c\right)}}\right]^{1/2}}
h ν = [ ( μ ν ) ( λ ν ) ( b ν ) ( c ν ) ] 1 / 2 {\displaystyle h_{\nu }=\left[{\frac {\left(\mu -\nu \right)\left(\lambda -\nu \right)}{\left(b-\nu \right)\left(c-\nu \right)}}\right]^{1/2}}
h λ = [ ( λ ν ) ( μ λ ) ( b λ ) ( λ c ) ] 1 / 2 {\displaystyle h_{\lambda }=\left[{\frac {\left(\lambda -\nu \right)\left(\mu -\lambda \right)}{\left(b-\lambda \right)\left(\lambda -c\right)}}\right]^{1/2}}

így az infinitezimális térfogatelem

d V = ( μ ν ) ( μ λ ) ( λ ν ) [ ( μ b ) ( μ c ) ( b ν ) ( c ν ) ( b λ ) ( λ c ) ] 1 / 2   d λ d μ d ν {\displaystyle dV={\frac {(\mu -\nu )(\mu -\lambda )(\lambda -\nu )}{\left[(\mu -b)(\mu -c)(b-\nu )(c-\nu )(b-\lambda )(\lambda -c)\right]^{1/2}}}\ d\lambda d\mu d\nu }

Differenciáloperátorok

A differenciáloperátorok kifejezhetők a ( μ , ν , λ ) {\displaystyle (\mu ,\nu ,\lambda )} koordinátákkal úgy, hogy behelyettesítjük a skálázási tényezőket az ortogonális koordináta-rendszerek általános képleteibe. Például a gradiens:

= [ ( μ b ) ( μ c ) ( μ ν ) ( μ λ ) ] 1 / 2 e μ μ + [ ( b ν ) ( c ν ) ( μ ν ) ( λ ν ) ] 1 / 2 e ν ν + [ ( b λ ) ( λ c ) ( λ ν ) ( μ λ ) ] 1 / 2 e λ λ {\displaystyle \nabla =\left[{\frac {\left(\mu -b\right)\left(\mu -c\right)}{\left(\mu -\nu \right)\left(\mu -\lambda \right)}}\right]^{1/2}\mathbf {e} _{\mu }{\frac {\partial }{\partial \mu }}+\left[{\frac {\left(b-\nu \right)\left(c-\nu \right)}{\left(\mu -\nu \right)\left(\lambda -\nu \right)}}\right]^{1/2}\mathbf {e} _{\nu }{\frac {\partial }{\partial \nu }}+\left[{\frac {\left(b-\lambda \right)\left(\lambda -c\right)}{\left(\lambda -\nu \right)\left(\mu -\lambda \right)}}\right]^{1/2}\mathbf {e} _{\lambda }{\frac {\partial }{\partial \lambda }}}

és a Laplace-operátor:

2 = [ ( μ b ) ( μ c ) ( μ ν ) ( μ λ ) ] 1 / 2 μ [ ( μ b ) 1 / 2 ( μ c ) 1 / 2 μ ] + [ ( b ν ) ( c ν ) ( μ ν ) ( λ ν ) ] 1 / 2 ν [ ( b ν ) 1 / 2 ( c ν ) 1 / 2 ν ] + [ ( b λ ) ( λ c ) ( λ ν ) ( μ λ ) ] 1 / 2 λ [ ( b λ ) 1 / 2 ( λ c ) 1 / 2 λ ] {\displaystyle {\begin{aligned}\nabla ^{2}=&\left[{\frac {\left(\mu -b\right)\left(\mu -c\right)}{\left(\mu -\nu \right)\left(\mu -\lambda \right)}}\right]^{1/2}{\frac {\partial }{\partial \mu }}\left[(\mu -b)^{1/2}(\mu -c)^{1/2}{\frac {\partial }{\partial \mu }}\right]\\&+\left[{\frac {\left(b-\nu \right)\left(c-\nu \right)}{\left(\mu -\nu \right)\left(\lambda -\nu \right)}}\right]^{1/2}{\frac {\partial }{\partial \nu }}\left[(b-\nu )^{1/2}(c-\nu )^{1/2}{\frac {\partial }{\partial \nu }}\right]\\&+\left[{\frac {\left(b-\lambda \right)\left(\lambda -c\right)}{\left(\lambda -\nu \right)\left(\mu -\lambda \right)}}\right]^{1/2}{\frac {\partial }{\partial \lambda }}\left[(b-\lambda )^{1/2}(\lambda -c)^{1/2}{\frac {\partial }{\partial \lambda }}\right]\end{aligned}}}

Alkalmazások

A paraboloid koordináta-rendszer hasznos bizonyos differenciálegyenletek megoldásához. Például a Laplace-egyenlet és a Helmholtz-egyenlet szeparábilis a paraboloid koordinátákban. Így a koordináta-rendszer használható paraboloid szimmetriájú rendszerekben, például amikor a peremfeltételek paraboloidszeleten vannak megadva.

A Helmholtz-egyenlet ( 2 + k 2 ) ψ = 0 {\displaystyle (\nabla ^{2}+k^{2})\psi =0} . Elvégezve a ψ = M ( μ ) N ( ν ) Λ ( λ ) {\displaystyle \psi =M(\mu )N(\nu )\Lambda (\lambda )} helyettesítést, a leválasztott egyenletek: [3]

( μ b ) ( μ c ) d 2 M d μ 2 + 1 2 [ 2 μ ( b + c ) ] d M d μ + [ k 2 μ 2 + α 3 μ α 2 ] M = 0 ( b ν ) ( c ν ) d 2 N d ν 2 + 1 2 [ 2 ν ( b + c ) ] d N d ν + [ k 2 ν 2 + α 3 ν α 2 ] N = 0 ( b λ ) ( λ c ) d 2 Λ d λ 2 1 2 [ 2 λ ( b + c ) ] d Λ d λ [ k 2 λ 2 + α 3 λ α 2 ] Λ = 0 {\displaystyle {\begin{aligned}&(\mu -b)(\mu -c){\frac {d^{2}M}{d\mu ^{2}}}+{\frac {1}{2}}\left[2\mu -(b+c)\right]{\frac {dM}{d\mu }}+\left[k^{2}\mu ^{2}+\alpha _{3}\mu -\alpha _{2}\right]M=0\\&(b-\nu )(c-\nu ){\frac {d^{2}N}{d\nu ^{2}}}+{\frac {1}{2}}\left[2\nu -(b+c)\right]{\frac {dN}{d\nu }}+\left[k^{2}\nu ^{2}+\alpha _{3}\nu -\alpha _{2}\right]N=0\\&(b-\lambda )(\lambda -c){\frac {d^{2}\Lambda }{d\lambda ^{2}}}-{\frac {1}{2}}\left[2\lambda -(b+c)\right]{\frac {d\Lambda }{d\lambda }}-\left[k^{2}\lambda ^{2}+\alpha _{3}\lambda -\alpha _{2}\right]\Lambda =0\\\end{aligned}}}

ahol α 2 {\displaystyle \alpha _{2}} és α 3 {\displaystyle \alpha _{3}} szeparációs konstansok. Hasonlóan, a Laplace-egyenlet megkapható a k = 0 {\displaystyle k=0} helyettesítéssel a fentiekbe.

A leválasztott egyenletek mindegyike a Baer-egyenlet alakjára hozható. Azonban az egyenletek közvetlen megoldása nehézkes, mivel az α 2 {\displaystyle \alpha _{2}} és α 3 {\displaystyle \alpha _{3}} konstansok mindegyike megjelenik minden egyenletben.

A fenti megközelítéssel a paraboloid koordináták használhatók egy paraboloid alakú vezető elektromos mezőjének megoldásához.[4]

Jegyzetek

  1. Yoon, LCLY & M, Willatzen (2011), Separable Boundary-Value Problems in Physics, Wiley-VCH, p. 217, ISBN 978-3-527-63492-7
  2. Willatzen and Yoon (2011), p. 219
  3. Willatzen and Yoon (2011), p. 227
  4. Duggen, L; Willatzen, M & Voon, L C Lew Yan (2012), "Laplace boundary-value problem in paraboloidal coordinates", European Journal of Physics 33 (3): 689--696, DOI 10.1088/0143-0807/33/3/689

Források

  • Separable Boundary-Value Problems in Physics. Wiley-VCH (2011). ISBN 978-3-527-41020-0 
  • Methods of Theoretical Physics, Part I. New York: McGraw-Hill, 664. o. (1953). ISBN 0-07-043316-X 
  • The Mathematics of Physics and Chemistry. New York: D. van Nostrand, 184–185. o. (1956) 
  • Mathematical Handbook for Scientists and Engineers. New York: McGraw-Hill, 180. o.. ASIN B0000CKZX7 (1961) 
  • Arfken G. Mathematical Methods for Physicists, 2nd, Orlando, FL: Academic Press, 119–120. o. (1970) 
  • Mathematische Hilfsmittel des Ingenieurs. New York: Springer Verlag, 98. o. (1967) 
  • Zwillinger D. Handbook of Integration. Boston, MA: Jones and Bartlett, 114. o. (1992). ISBN 0-86720-293-9  Same as Morse & Feshbach (1953), substituting uk for ξk.
  • Paraboloidal Coordinates (μ, ν, λ), Field Theory Handbook, Including Coordinate Systems, Differential Equations, and Their Solutions, corrected 2nd ed., 3rd print, New York: Springer-Verlag, 44–48 (Table 1.11). o. (1988). ISBN 978-0-387-18430-2 
  • MathWorld

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Paraboloidal coordinates című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.