Pálffy Árpád

Pálffy Árpád (Hodgya, 1931. február 1. –) székelyföldi keramikus, szobrász, RMDSZ-politikus.

Szülei, Pálffy Imre és Józsa Katalin földművesek voltak, kulákok. Hárman voltak testvérek.

Elemi iskoláit Hodgyán, majd Székelyudvarhelyen végezte, ahol 1950–ben, a mostani Tamási Áron Gimnáziumban érettségizett. Érettségi után 10 évig volt földműves.

1960-ban Csíkszeredában az Olt szövetkezet kerámiarészlegén díszítő munkás. 1963-ban a csíkdánfalvi feketekerámia-részleg felelőse, ahol új kerámiamodelleket is tervezett. 1964-ben az Olt Szövetkezet főtechnikusává nevezték ki, feladata volt az összes népművészeti részleg irányítása, majd 1965-ben a Hargita Művészete Szövetkezet alelnöke lett. Később a Faipari Feldolgozó Üzemhez került tervezőnek. 1989-ben részt vett a csíkszeredai RMDSZ városi, valamint megyei egységeinek a megszervezésében. A 21 körzet megszervezése után megválasztották a városi RMDSZ alelnökévé,^[1] majd később elnökévé. Innen ment nyugdíjba 1990-ben. Csíkszeredában él, saját tervezésű házában.

• Megyei és országos kiállításokon való részvétel
• Hét egyéni tárlat, amelyeken átlag 120 darabbal szerepelt
• A kalotaszentkirályi református templom kazettás mennyezetének tervezése és kivitelezése
• A Kalotaszentkirályon található Ady-emlékmű rézből készült domborműve^[2]
• 2015-ben a Magyar Nemzeti Galéria Sors és jelkép. Erdélyi magyar képzőművészet 1920–1990 c. kiállításán egy korongolt portré^[3]
• Hodgyán a művelődési ház előtti székely kapu (2004)^[4]
• Korongolt legényfej a Korunk című folyóirat 1967. 1. számában^[5]
• Márton Áron-emléktábla (Csíkszereda, 1996.)^[6]
• A Julianus Alapítvány által adományozott Julianus-díj szobrának elkészítése^[7]
• A Csíki Játékszín színpada fölötti fríz mozaik (Gaál Andrással és Márton Árpáddal közös munka)^[8]
• A Dsida Jenő-emléktábla reliefje Beregszászon^[9]

Munkái közül 120 darabot a Csíki Székely Múzeum őriz.

„Ha figyelemmel követjük a csíki népművészek mai törekvését, azt látjuk, hogy ez igen számottevő igény mellett mindinkább előtör a népi gyökerek számon tartása és gyakorlati alkalmazása. Ez a nézet szabja meg a szobrász-kerámikus Pálffy Árpád művésziségét is. Pálffy következetes munkával irtja ki a füstölt kerámiából a torzító jövevényeket és a régi formák tömörségétől indulva, a legmerészebb eljárásokig nyújtja a vasoxidos agyagot, kipróbálva számtalan iparművészeti lehetőségét. S ha korongolt fejeire gondolok (ami ez ideig egyedülálló megvalósítás), ahogy a pörgő fazekas-szerszám merev szimmetriáit tömör, de hangulatilag mozgalmas portrékká munkálja, akkor nyugodtan mondhatjuk, hogy a csíki fazekasság, melyre Imets András egész életét tette fel, népünk számottevő értékeként a hozzáértő művészek gondjaiban letisztulva fejlődik tovább.”

– Sántha Imre (Korunk, 1967. 3. 399. oldal)

• Születésnapi beszélgetés, Hargita Népe, 2016, február 10. Online hozzáférés Archiválva 2020. február 28-i dátummal a Wayback Machine-ben

• http://udvardy.adatbank.transindex.ro/index.php?action=nevmutato&nevmutato=Pálffy%20%Árpád,%20Pálfy%20Árpád,%20Pálfi%20Árpád
• https://web.archive.org/web/20160902135604/http://www.romkat.ro/hu/node/3340
• http://www.erdelyimuveszet.ro/ni/eletrajz/szoveg/12Fuggel.html
• http://www.hhrf.org/erdelyinaplo/cikk_nyomtatas.php?id_cikk=11199^{[halott link]}
• Sarány Imre–Szabó Katalin: Megyecsinálók (Szemtanú Könyvek), Státus Könyvkiadó, Csíkszereda, 2001.