Miksa Gandolf salzburgi érsek

Miksa Gandolf salzburgi érsek
17. századi portrén
Született	1622. október 30.[1] 1622. november 1.[2] Graz[2]
Elhunyt	1687. május 3. (64 évesen)[1][2] Salzburg[3][2]
Állampolgársága	osztrák
Foglalkozása	katolikus pap katolikus püspök
Tisztsége	hercegpüspök általános helynök apostoli kormányzó Roman Catholic Bishop of Lavant (1654. december 8. – ) megyéspüspök (1665. február 7. – ) salzburgi érsek (1668–) bíboros (1686. szeptember 2. – )
salzburgi püspök, bíboros
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Vallása	római katolikus egyház
Szentelők	Guidobald von Thun und Hohenstein (főszentelő)
Hivatal	lavanti püspök
Hivatali idő	1654–1665
Elődje	Albert von Priamis
Utódja	Sebastian von Pötting-Persing
Hivatal	seckaui püspök
Hivatali idő	1665–1668
Elődje	Johannes Markus von Aldringen
Utódja	Sebastian von Pötting-Persing
Hivatal	salzburgi érsek
Hivatali idő	1668–1687
Elődje	János Ernő
Utódja	Guidobald
Hivatali idő	1668–1687
Elődje	Johannes Markus von Aldringen püspök
Utódja	Vencel Vilmos püspök
Hivatal	bíboros, címtemplom nélkül
Hivatali idő	1686–1687†
Szentelt püspökök
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Guidobald salzburgi érsek 1654
Társszentelt püspökök
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Johann Franz von Preysing-Hohenaschau 1670 Vencel Vilmos 1670 Franz Caspar von Stadion 1674 Polykarp Wilhelm von Kuenburg 1674 Johann Ernst von Thun 1680
Catholic Hierarchy
A Wikimédia Commons tartalmaz Miksa Gandolf salzburgi érsek témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Maximilian Gandolf Graf von Kuenburg (Gandolph; 1665-ig Freiherr von Kuenburg) (Graz, 1622. október 30.^[4] – Salzburg, 1687. május 3.) 1668. december 8-tól 1687. május 3-ig salzburgi érsek (a harmadik Kuenburg ebben a hivatalban) és bíboros.

Fiatalkorában Grazban és a római Collegium Germanicumban tanult. Különféle intézkedéseket kezdeményezett az ellenreformáció jegyében: megalapította a seekircheni apátságot (1679), felépíttette az Őstemplomot (az első zarándoktemplom) a Mária Alföldön, létrehozta az udvari könyvtárat és megalapította a halleini Ágoston-rendi kolostorokat (Augustinerkloster Hallein) és Tittmoning (Allerheiligenkirche), valamint a salzburgi theatinusokét. Felújíttatta a salzburgi Imberg-templomot, valamint megépíttette az Erhard- és a Kajetan-templomot. Világi tekintélyelvű uralkodóként rengeteg irányelvet és rendeletet adott ki, például:

• A salzburgi tűzoltórendelet (1677) Salzburg város kéményseprésével évente négy alkalommal,
• a heti egyszeri utcatakarítás rendje, az árnyékszékek közterületre való kiürítésének tilalma stb. A szennyvízelvezetőket be kellett fedni és a szennyvizet föld alatti csöveken patakokba, folyókba kellett vezetni, az árnyékszékeket csak éjszaka lehetett üríteni, a közszökőkutakat nem volt szabad szennyezni.
• Az Almosenordnung (1678), beleértve a „koldusnyilvántartást” (csak nagyon idős és beteg emberek koldulhattak, bárcával), a koldusok nagy száma elleni küzdelem jegyében.
• a pihenés és a biztonság szabályai,
• a fertőzések elleni rendelet (1679)
• a kínzás és a polgári perrendtartás a „rendkívül kínos kérdésfeltevés” pontos alkalmazását és a kínzás szabályozását is szolgálta.

Max Gandolf magas szintű intoleranciát mutatott, és szilárdan ragaszkodott a római katolikus egyház hagyományaihoz, bár nepotizmusa is közismert.

Munkásságát gyakran rendkívül kritikusan kell szemlélni: ő hajtotta végre a protestáns dürrnbergi bányászok kiűzését vezetőjükkel Joseph Schaitbergerrel és a Defereggen-exulánsokkal.

Az 1675 és 1690 közötti években Max Gandolf von Kuenburg 153 embert végeztetett ki a főegyházmegye varázslófiús pereiben állítólagos varázslás és boszorkányság miatt, többségük gyermek és fiatalkorú volt. Ezzel a megközelítéssel a „koldulás” (vagyis a legszegényebbek koldulása) ellen is a maga módján akart küzdeni. A vádlottak szinte valamennyien koldusok, csavargók vagy egyéb nélkülözők voltak. A vallomásokat kínzással csikarták ki. A hangsúly Barbara Koller és fia, Jakob Koller, Schinderjackl perén volt. A „Bűvész Jackl” sok fiatalt „vérközösségbe” gyűjtött maga köré. Salzburg városában a vádlott koldusfiúkat 1678–79-ben is a salzburgi Boszorkánytoronyban tartották fogva a börtönök túlzsúfoltsága miatt. Maguk a kivégzések szinte mindegyike a vesztőhelyen, Salzburg-Gneisben történt. Az ördög gyermekei című drámájában Felix Mitterer ezekkel a bírósági perekkel foglalkozik.

Az utolsó boszorkányperre Salzburg földjén Max Gandolf Kuenburg 1750-es halála után került sor. A Mühldorf am Inn-i Maria Pauer nevű szobalányt 1750-ben letartóztatták, és ugyanabban az évben kivégezték mint „az utolsó salzburgi boszorkányt” Salzburg-Gneisben. A vesztőhelyen ma sincs kereszt vagy emlékkő a számos kivégzés emlékére.

Kuenburg érsek 1687. május 3-án agytályogban halt meg. Holttestét ónkoporsóban temették el a salzburgi székesegyház kriptájában, szíve és belső szervei pedig a Mária Alföld-i zarándokbazilikába kerültek. A temetési zenét Heinrich Ignaz Franz Biber szerezte.

• 1644-ben Salzburgban kanonok lett.
• 1647-ben templomnagy lett.
• 1665-ben I. Lipót császár grófi rangra emelte.
• 1668. július 30-án érsekké választották. A palliumot december 8-án kapta meg.
• 1681-ben Feuerbasteit és Kaplanstöcklt építtetett a Hohensalzburg-erődre.
• Bécs 1683-as ostromakor 800 katonából álló kontingenst, valamint fegyvert, lőszert és készpénzt küldött a védők támogatására.
• 1686. szeptember 2-án XI. Ince pápa bíborossá kreálta.

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Max Gandolf von Kuenburg című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• Constantin von Wurzbach: Kuenburg, Maximilian Gandolph. In: Biographisches Lexikon des Kaiserthums Oesterreich. 13. kötet Kaiserlich-königliche Hof- und Staatsdruckerei, Bécs, 1865, 322. o. (Digitalisat). (németül)
• Manfred Weitlauff: Maximilian Gandolf, Graf von Kuenburg. In: Neue Deutsche Biographie (NDB). 16. kötet, Duncker & Humblot, Berlin, 1990, ISBN 3-428-00197-4, 515. o. (Digitalisat). (németül)
• Christoph Brandhuber: Max Gandolf von Kuenburg. In: Biographisch-Bibliographisches Kirchenlexikon (BBKL). 26. kötet, Bautz, Nordhausen, 2006, ISBN 3-88309-354-8, 812–823. o.

• Eintrag zu Max Gandolf von Kuenburg auf catholic-hierarchy.org
• Biografie bei Salzburg Coins Archiválva 2019. április 27-i dátummal a Wayback Machine-ben

• Hohensalzburg vára