Marco Antonio Canevalle
| Marco Antonio Canevalle | |
| Született | 1652. szeptember 28. Lanzo d’Intelvi |
| Elhunyt | 1711. február 15. Prága |
| Gyermekei | Carlo Antonio Canevalle |
| Működése | Újváros |
| Munkái | |
| Jelentős épületei |
|
| Jelentős projektjei | Szent Orsolya-templom Prága Újvárosában és a szomszédos kolostor, 1699–1704 |
Marco Antonio Canevalle (Marek Antonín Canevalle, néha Marc Antonio Canevalle vagy Marcantonio Canevalle; Lanzo d’Intelvi, 1652. szeptember 28. – Prága, 1711. február 15.) olasz származású cseh barokk építész és építőmester, a Canevalle építészcsalád tagja.[1]
Élete
Életéről keveset tudunk. Giovanni Battista Canevalle öccse és Carlo Antonio Canevalle apja.[2]
Pályájának kezdete tisztázatlan; első megbízója valószínűleg egy Goltsch családnevű úr volt, majd az 1628-ban nemességet kapott Pachtové z Rájova családnál, később a Gallas családnál, a Dietrichstein családnál, az Eggenberg családnál és a Valdštejn családnál dolgozott; képzettsége ismeretlen. 1674-ben bátyjával együtt felvették az óvárosi kőművescéhbe, 1680-ban az Újvárosban kapott polgárjogot. Barátságban volt a della Torre és az Allio családdal, valamint Silvestre Carlonnal.[2]
Ahogy bevételei nőttek, fokozatosan házakat vásárolt Prágában.[2]
Fontosabb munkái
- Mnichovo Hradištében a kastély rekonstrukciója (1696–1704);
- Hejnicében a kolostor[3] átépítése (1691–1694; közreműködő);
- Nové Město pod Smrkemben a Szent Katalin-templom prizmás tornya (1693);
- Liberecben a Szent Kereszt megtalálásának temploma (1695–1698);
- Duchcovban a Valdštejn család számára épített Angyali üdvözlet vártemplom (1698–1705);
- Vratislavice nad Nisouban a Szentháromság-templom (1700–1701);
- Prága Újvárosában Szent Orsolya-kongresszusra épített Szent Orsolya-templom (amelynek alapkövét 1699. április 4-én tették le) és a szomszédos kolostor, (1702–1704)[1]
Ez a Szent Orsolya-templom lett legfontosabb munkája, amellyel jelentősen hatott a következő évtized cseh templomépítészetére. itt hozta létre az első ritmikusan megkomponált, nagy fesztávú lombkoronaboltozatokkal ívelt teret. A kivitelezéshez figyelemreméltóan tervezett „oldalhomlokzatra” is szükség volt. Ezt a térkompozíciót látjuk ismétlődni a következő korszak legfontosabb szakrális épületeiben, az úgynevezett mozgalmi barokk alkotásaiban:
- aminek legjobb példája a chebi Szent Klára-templom,
- de alkalmazták a kevésbé radikálisan is Ústí nad Labemben a dominikánus templomban.[2]
Az ő tervei szerint építette fel 1711–1715-ben Giacomo Antonio Canevalle Petrovicében a Szent Mária-templomot és paplakot.[4]
- Frýdlantban renoválta a kastélyt (1696 és 1698),
- a Hradzsínban pedig a Dietrichstein-házakat (1696).
- felépítette a Vratislavice nad Nisouban a Szentháromság-templomot (1700–01),
- 1704 után javasolta a loučeni vár bővítését.
- 1714–1515-ben építette a petrovicei Mária-templom új épületét (Jan Josef Valdštejn birtokán).[2]
Jegyzetek
- ↑ a b Pavel VLČEK
- ↑ a b c d e Biografický slovník
- ↑ Klášter Hejnice - vzdělávací, konferenční a poutní dům
- ↑ Biografický slovník:CANEVALLE Giacomo Antonio ?1660-28.11.1731
