Mamadis

Mamadis (Мамадыш)
Mamadis címere
Mamadis címere
Közigazgatás
Ország Oroszország
Irányítószám422190
Körzethívószám85563
Népesség
Teljes népesség15 726 fő (2021)
Földrajzi adatok
IdőzónaUTC+03:00
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 55° 42′ 58″, k. h. 51° 24′ 36″55.716, 51.4155.716000°N 51.410000°EKoordináták: é. sz. 55° 42′ 58″, k. h. 51° 24′ 36″55.716, 51.4155.716000°N 51.410000°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Mamadis témájú médiaállományokat.

Mamadis (oroszul: Мамадыш) város Oroszországban, Tatárföldön, a Mamadisi járás székhelye.

Népessége: 14 435 fő (a 2010. évi népszámláláskor).[1]

Elhelyezkedése

A város a Vjatka alsó folyásának jobb partján helyezkedik el, az M7-es főút Kazany–Naberezsnije Cselni közötti szakasza mentén. Kazanytól 167 km-re keletre, Naberezsnije Cselnitől 87 km-re nyugatra fekszik. A legközelebbi vasútállomás 80 km-re délkeletre, Kukmorban van. A Mamadisi járás területe az elegyes (vegyes) erdők övében terül el.

Története

Egy középkori történészre hivatkozó, 1910-ben orosz szerzőtől megjelent könyv szerint a városnév egy volgai bolgár személy nevéből ered, aki az 1391-ben feldúlt Bulgar városból érkezett és telepedett le itt, a Vjatkába ömlő Osma folyó torkolatánál.

Miután 1552-ben az orosz sereg elfoglalta Kazanyt, a 16. század második felében megkezdődött az orosz települések kialakítása a Vjatka és a Káma alsó folyásán. A Mamadis szó orosz írott forrásokban a 16. század végétől jelenik meg. 1605-ben a térségben élőket elűzték, és a terület a szvijazsszki kolostoré lett. Hivatalosan 1613-ban alapították meg Troickoje-Mamadis néven a falut, mely 1764-ig (amikor II. Katalin rendelete az egyházat megfosztotta földbirtokaitól) a kolostor birtokaihoz tartozott. 1774-ben a Pugacsov-féle felkeléshez a helység lakosai is csatlakoztak, és a későbbi megtorló akció idején a falu leégett. 1781-ben Mamadis néven városi rangot kapott és ujezd székhelye lett. Ekkor épült a székesegyház is (1781–1783), melyet a szovjet korszakban, 1933-ban lebontottak,[2] valamint a városháza, a város legrégibb épülete (1785), mely az 1853-as nagy tűzvész után is fennmaradt. Mamadis 1920-ban kanton székhelye, 1931-ben a kantont felváltó járás székhelye lett.

1883-ban egy helyi kereskedő nagyobb szeszgyárat alapított, mely 1917-ig sikeresen működött. 1929-ben újból életre keltették, és ez lett a város legjelentősebb iparvállalata. Napjainkban is a tatárföldi gabonatermesztők jelentős felvásárlója. Márkás italokat bocsát ki, valamint melléktermékként száraz takarmányélesztőt állít elő.[3]

A mai M7-es autóút tatárföldi szakasza lényegében az ősi kereskedelmi és postaútra épült. Ez a Kazany–Mamadis–JelabugaMenzelinszk útvonal teremtett kapcsolatot a Kazanyi Kánság és az Urál között; Mamadisnál volt az átkelőhely a Vjatkán. A mai várostól 5 km-re délre 1976-ban adták át a folyó vasbeton közúti hídját, melyet a 2010-es években teljesen felújítottak.

Népessége

Év Népesség
1920 5900
1926 2972
1939 7700
1959 9023
1970 9663
1979 10 326
1989 11 835
2002 13 509
2010 14 435

Jegyzetek

  1. A 2010. évi népszámlálás adatai. Oroszország statisztikai hivatala. [2013. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva].
  2. История храма (tatmitropolia.ru, hozzáférés: 2020-07-21)
  3. Мамадышский спиртзавод (mamadysh.info, hozzáférés: 2020-07-30)

Források

  • Goroda Rossii (orosz nyelven). Moszkva: Izdatyelsztvo Bolsaja Rosszijszkaja Enciklopegyija. ISBN 5 85270 026 6 (1994) 
  • Мамадыш. In Татарская энциклопедия. (oroszul) Főszerk. M. H. Haszanov. (hely nélkül): Институт Татарской энциклопедии. 2002–2015. Hozzáférés: 2020. július 18.  
  • A járás és a város honlapja Archiválva 2020. november 28-i dátummal a Wayback Machine-ben (oroszul, hozzáférés:2020-07-18)
  • История г.Мамадыш и Мамадышского района (mamadysh.info, hozzáférés: 2020-07-20)
  • Мамадыш (mojgorod.ru)
  • Földrajz Földrajzportál
  • Oroszország Oroszország-portál