Lutheránus templom (Kolozsvár)

Lutheránus templom
műemlék
Felekezet	evangélikus
Egyházmegye	Kolozsvári Egyházmegye
Püspök(ök)	Adorjáni Dezső Zoltán
Lelkész	Adorjáni Dezső Zoltán, Fehér Attila
Építési adatok
Építése	1816–1829
Tervezője	Georg Winkler
Felszentelés	1829. november 29.
LMI-kód	CJ-II-m-B-07306
Elérhetőség
Település	Kolozsvár
Hely	400105 Cluj-Napoca, Bulevardul 21 Decembrie nr. 1
Elhelyezkedése
Lutheránus templom Pozíció Kolozsvár térképén
é. sz. 46° 46′ 16″, k. h. 23° 35′ 24″46.771111111111, 23.5946.771111°N 23.590000°EKoordináták: é. sz. 46° 46′ 16″, k. h. 23° 35′ 24″46.771111111111, 23.5946.771111°N 23.590000°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Lutheránus templom témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A kolozsvári lutheránus templom a város egyik műemlék temploma a belvárosban, a Bel-Magyar utca és Híd utca sarkán. A romániai műemlékek jegyzékében a CJ-II-m-B-07306 sorszámon szerepel.

A lutheránus vallás kolozsvári elterjedése Heltai Gáspár nevéhez kötődik, aki 1544-ben Wittenbergből lutheránusként tért haza haza Erdélybe, s a reformáció iránti érdeklődő lakosság őt választotta meg plébánosként. Dávid Ferenccel közösen 1558-ig a főtéri templomban hirdették a lutheri tanokat, ezt követően áttértek a kálvinizmusra, s őket követte a lakosság. Heltaiék után közel másfél századig nem is voltak lutheránusok a javarészt unitárius városban. Az időközben elmagyarosodott Kolozsváron 1694-ben indult meg a szászok mozgalma önálló egyházközség szervezésére. Az 1696-ban újra létrejött önálló szász evangélikus egyházközségnek eleinte csak egy imaterem állt a rendelkezésére a Belső-Magyar utcában, amelyet 1698-ban vásároltak meg, miután 1698 táján a kálvinistáktól elvették az óvári templom használati jogát. 1700-ban tornyot is emeltek az imaház fölé.

Az 1700-as évek közepén a szebeni püspökséghez tartoztak és kizárólag német nyelvű istentiszteleteket tartottak, csak 1798-ban kezdték igényelni a magyar nyelvű istentiszteletek tartását is.

A templomépítés gondolata Johann Schmidt lelkésztől származik. Javaslatára 1803-ban megvásárolták a szomszédos saroktelket. A Főkormányszék engedélyével 1802-ben elkezdték az adománygyűjtést a templom- és iskolaépítésre. A tulajdonképpeni építkezés azonban csak 1816-ban kezdődött, amikor az egyházközség élére a lőcsei Martin Liedemann került. Az alapkőletételre 1816. május 29-én került sor. A hat benyújtott pályázat közül Georg Winklerét választották ki, s őt, valamint Christian Kiermayer ácspallért bízták meg a munkálatok felügyeletével. Az építkezés több szakaszban‚ pénzhiány miatti szünetekkel folyt. A templom felszentelésére 1829. november 29-én került sor.

Liedemannt követően 1833-tól 1876-ig id. Hintz György a templom lelkésze‚ ő szilárdította meg a kolozsvári lutheránus egyház szokásrendjét. 1861-től kezdődően a templomban német és magyar nyelven is prédikálnak egyaránt.

A templom melletti iskolát 1817-1818-ban építették fel, majd 1847-ben bővítették. 1819-1820-ban a templom Híd utcai, nyugati oldala mentén kis üzleteket építettek, hogy ezek jövedelme is az építkezési költségek fedezésére szolgáljon. Ezeket 1958-ban bontották el.

A tornyát 1914-ben Akeszmann Albert és Reményik Károly tervei alapján négy méterrel megemelték, ami egy szükségszerű megoldás volt a század elején épült környező magas épületek egyensúlyozására. 1958-ban lebontották a templom oldalához épített ragadvány épületeket, helyrehozván az oldalhomlokzatot. Nagyobb javítási munkálatokat 1957-1961 között végeztek a Műemlék Igazgatóság felügyelete alatt. Kicserélték a torony bádogfedését, újrafestették a homlokzatot. Az 1970-es években kőburkolatot kapott a lábazat, amely viszont nem bizonyult sikeres megoldásnak, gátolván a fal szellőzését, így a nedvesség felszívódását okozta a fal magasabb rétegeibe. Ugyancsak az 1970-es években, belső felújítást is végeztek: falfestést, olajfestést és egyéb kisebb javításokat, szereléseket, amelyek az eredeti forma, szín és díszítőelemek megőrzésével történtek. Az 1990-es évek elején a padok alatti fapadlózatot újra építették, kavicsrétegre és aljzatbetonra helyezve.

A legutolsó külső templomjavítás 2003-ban fejeződött be, tetőtorony javítás és homlokzati felújítás volt a célja. A polgármesteri hivatal által megrendelt homlokzat-felújítási tanulmány keretén belül elkészült terv alapján - a templom sárga színt kapott az azelőtti zöld szín helyett.

2020 októberében két új harangot szenteltek a háborúban elrekviráltak helyett: a 210 kg tömegű az Összetartozás, a kisebb, 37 kg-os a Mi Atyánk nevet kapta. ^[1]

Az épület késő barokk és neoklasszicista stíluselemeket ötvöz. A homlokzaton a felirat: PIETATI (a kegyességnek). A homlokzatot jón fejezetes pilaszterek tagolják. A főhomlokzat középtengelyét a falazat síkjából kiugró, a torony szélességével megegyező szélességű középrizalit határozza meg, amelyet a koronázópárkány fölött félköríves timpanon zár le. A középtengelyben áll a kőkeretes bejárat. A torony utolsó előtti szintjét vízszintes sávozás, az utolsó szint falsarkait kompozit fejezetes pilaszterek tagolják. Az utolsó szint óraíves párkánnyal lezárt falazatait félkörívesen záródó ablakok törik át.

A templombelső háromhajós. Az oltárt Georg Schneider asztalosmester készítette, az oltárképet Johann Gentiluomo festette. Első‚ barokk orgonáját a gyerővásárhelyi gyülekezetnek adták el‚ az újat Maywald Henrik brassói műhelyében készítették‚ s 1844-ben szentelték fel‚ az ő tervei szerint, Kagerbauer Antal építész közreműködésével történt a déli oldali, homlokzat mögötti karzat kibővítése is. Ezt az orgonát 1913-ban megvette a református teológia‚ s helyére a ludwigsburgi Walker céggel három manuálos hangversenyorgonát építtettek‚ amelyen 1913. április 5-i átadása után rendszeresen koncerteztek is. Ma is teljes épségben áll az épület az épülettel egykorú, XIX. század eleji, empire stílusú berendezése, amelynek remekműve a Lucas Loch által 1826-ban faragott szószék. Másik látványossága a templomnak az 1721-ből származó kő keresztelőmedence. A templom nyugati falán egy márványtábla állít emléket Martin Liedemannak. A karzat alatt két 18. századi sírkő áll, a várost megszálló osztrák csapatok vezéreinek, Johannes Fabian de Gladys bárónak valamint Leopold Leopold Frankendorffnak sírkövei. A központi fűtést 1908 karácsonyára‚ a villamos világítást 1912 őszére vezették be. A nagy csillár 1895-ben került a helyére.

A Wikimédia Commons tartalmaz Lutheránus templom (Kolozsvár) témájú médiaállományokat.

• Gaal György: Kalauz a régi és az új Kolozsvárhoz. Kolozsvár: Korunk. 1992. 92. o.  
• Gaal György: Magyarok utcája: A kolozsvári egykori Bel- és Külmagyar utcák telkei‚ házai‚ lakói. Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 1995. = Erdélyi Tudományos Füzetek, 221. ISBN 973 96946 5 9  
• Lista monumentelor istorice: Județul Cluj. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
• Mihály Melinda: Evangélikus templom, Kolozsvár. lexikon.adatbank.ro (Hozzáférés: 2021. január 7.)