Larson–Miller-paraméter

A Larson–Miller-paraméter egy eszköz arra, hogy megjósolja egy anyag élettartamát az idő és a hőmérséklet függvényében, felhasználva egy korrelatív megközelítést, mely az Arrhenius-egyenleten alapul.

Az egyenlet értékét rendszerint az LMP=T(C + log t) fejezi ki, ahol C egy, az anyagra jellemző állandó, és általában 20 közeli érték, t az idő órákban és T a hőmérséklet Kelvin-fokokban.

A tartósfolyás-stressztörés értéket a magas hőmérsékletű tartósfolyás-ellenálló ötvözetek esetén gyakran tervezik a stressztörés folyamattal szemben a töréshőmérséklet kombinációval.

Az egyik legáltalánosabban használt idő–hőmérséklet paraméter a Larson–Miller(L.M.)-paraméter, melynek általános alakja: ^[1]

${\displaystyle P(L.M.)=T[\log t_{r}+C]}$ ahol

T = hőmérséklet, K vagy °R

${\displaystyle t_{r}}$ = stressztörésidő, h

C = állandó, rendszerint 20 közeli

Az L.M.-paraméter szerint egy adott stressz-szinten a stressztörésidő plusz egy konstans (20 nagyságrendjében), szorozva a hőmérséklettel (Kelvinben vagy Rankine-ban), egy adott anyagra nézve állandó.^[2]

• Tartósfolyás
• http://thayer.dartmouth.edu/defmech/ Archiválva 2012. március 23-i dátummal a Wayback Machine-ben
• http://areeweb.polito.it/ricerca/creepanalysis/ Archiválva 2012. február 7-i dátummal a Wayback Machine-ben

• Hertzberg, Richard W: Deformation and Fracture Mechanics of Engineering Materials, Fourth Edition. (hely nélkül): John Wiley and Sons, Inc., Hoboken. 1996.  
• Larson, F.R – Miller, James: A Time-Temperature Relationship for Rupture and Creep Stresses. (hely nélkül): Trans. ASME, vol. 74. 765−775. o.