Lampl Hugó

Lampl Hugó, Lampl Hugó Rezső (Budapest, 1883. április 10. – Budapest, 1976. június 14.) magyar mérnök, a műszaki tudományok doktora (1954).

Lampl Hugó főszámvevő és Heuffel Teréz fiaként született. Oklevelét 1905-ben a budapesti József Műegyetemen szerezte. Először a Csepel-szigeti Ármentesítő Társulatnál vállalt munkát, ahol egészen 1912-ig dolgozott. 1913-tól 1914-ig a Kvassay-zsilip építésénél foglalkoztatták. Részt vett a Csepel-szigeti Cementkísérleti Állomás anyagvizsgálati kutatásaiban. Eredményeit Sajó Elemérrel közösen írt monográfiában foglalta össze. A cementkísérletek mellett 1908-ban Sajó Elemérrel együtt végezték az első hazai vízépítési kisminta-kísérleteket. A Kvassay-zsilip építésétől kezdve a szádfalazás, a talajszilárdítás (cementbesajtolás), a munkagödrök víztelenítése stb. foglalkoztatták. 1919-ben, a soroksári Duna-ág csatornázásának munkálatait a tanácskormány támogatásával, majd a román intervenció idején is folytatta. 1920-tól a budapest-csepeli kikötőépítés osztályvezető mérnöke. A Tassi Vízlépcső építésénél 1926-ban hazánkban elsőként alkalmazta a talajvízszint-süllyesztéses alapozást és az öntőtornyos betonozást. A balatoni kikötők építését is ő irányította. Lampl Hugó vezette a békésszentandrási vízlépcső (1936–42), a Tiszafüredi Öntözőrendszer (1940), a Hódmezővásárhelyi Öntözőrendszer (1947), a Duna–Tisza-csatorna tervezését (1947-ig), valamint a Tiszalöki Vízlépcső főmérnökeként az alapozás és építés munkálatait. 1955-ben vonult nyugállományba.

Felesége Pátzay Mária Magdolna (1887–1954) volt, Pátzay Pál nővére, akit 1911. március 9-én Kapuváron vett nőül.^[1] Gyermekük Lampl Mária, Wessely Józsefné (1914–2005) festőművész.

A Magyar Hidrológiai Társaság 1954-ben tiszteleti tagjává választotta.

• A beton (Sajó Elemérrel, Budapest, 1914)
• Vasszádfalak (Vízügyi Közlöny, 1917)
• Időszerű vízépítési közmunkák a munkanélküliség leküzdésének szolgálatában (Vízügyi Közlöny, 1938. 3. sz.)
• A Duna–Tisza-csatorna… (Hollósy Ferenccel, Budapest, 1947)
• Munkagödrök víztelenítése talajvízszintsüllyesztéssel (akadémiai doktori értekezés, Budapest, 1954)

• A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet nagydíja (aranyérem)
• Vásárhelyi Pál-díj I. fokozata (1973)

Nevét őrzi a Lampl Hugó-emlékérem

• Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.  
• Magyar nagylexikon XI. (Kir–Lem). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2000. 765. o. ISBN 963-9257-04-4  

• Károlyi Zsigmond: Köszöntjük a 90 éves Lampl Hugót (Vízgazdálkodás, 1973. 2. sz.)
• Dégen Imre: Lampl Hugó. (Vízügyi Közl., 1976. 4. sz.)