Krasznoje-na-Volge
 | Ez a szócikk Kosztromai terület településéről szól. Hasonló címmel lásd még: Krasznoje (egyértelműsítő lap). |
| Krasznoje-na-Volge (Красное-на-Волге) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Oroszország |
| Föderációs alany | Kosztromai terület |
| Irányítószám | 157940 |
| Körzethívószám | 49432 |
| Népesség | |
| Teljes népesség |
|
| Földrajzi adatok | |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 57° 31′, k. h. 41° 14′57.516666666667, 41.23333333333357.516667°N 41.233333°EKoordináták: é. sz. 57° 31′, k. h. 41° 14′57.516666666667, 41.23333333333357.516667°N 41.233333°E | |
  Krasznoje-na-Volge Pozíció Kosztromai terület térképén | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Krasznoje-na-Volge témájú médiaállományokat. | |
Krasznoje-na-Volge (oroszul: Красное-на-Волге) városi jellegű település Oroszország Kosztromai területén, a Krasznojei járás székhelye. A régi ékszerkészítés, réz- és ezüstművesek kisvárosa.
Lakossága: 7706 fő (a 2010. évi népszámláláskor).[4]
Kosztromától 35 km-re délkeletre, a Volga bal partján fekszik.
Története
A falut 1569-ben Rettegett Iván elvette a régi tulajdonostól (helyette másik birtokot adományozott neki) és ettől kezdve századokon át a cári udvar irányítása alá tartozott. 1592-ben épített kétszintes, sátortetős Bogojavlenszkij- (Úr megjelenése-) temploma a régió egyik legrégebbi műemléke. 1762-ben a 325 „lelket” számláló falut II. Katalin cárnő egyik udvarhölgyének ajándékozta, majd a 19. század elején a Vjazemszkij hercegi család szerezte meg. Lakossága többek között lentermesztéssel foglalkozott. Híres volt 1857-től évente megrendezett négynapos vására, mely a helyben feldolgozott lennek is piacot biztosított.
Hírnevét azonban nem a lennek, hanem művészien megmunkált ékszereinek és ajándéktárgyainak köszönheti. A réz-, bronz- és ezüstékszerek készítése a településen és környékén a 17. század végére nyúlik vissza, virágkorát a 19. század közepén élte. A 19–20. század fordulóján rajziskola, múzeum, arany- és ezüstművesek műhelye létesült.
A település (akkor még falu) 1928-ban járási székhely lett, 1957-ben pedig (városi jellegű?) munkástelepülés besorolást kapott. Az ékszerkészítés hagyománya a szovjet korszakban sem tűnt el nyomtalanul, napjainkban pedig a település gazdasági fejlődésének alapja. Készítenek hagyományos ékszereket, aranyozott és ezüst kereszteket és ikonokat, tűzzománccal bevont dísztárgyakat, teás- és kávéskészleteket, stb. 1983-ban nyitották meg ékszerkészítési és iparművészeti múzeumát.
Jegyzetek
- ↑ Численность населения Российской Федерации по муниципальным образованиям на 1 января 2013 года. Таблица 33. Численность населения городских округов, муниципальных районов, городских и сельских поселений, городских населённых пунктов, сельских населённых пунктов (orosz nyelven). Orosz Szövetségi Állami Statisztikai Hivatal, 2013
- ↑ Численность населения Российской Федерации по муниципальным образованиям на 1 января 2017 года (orosz nyelven). Orosz Szövetségi Állami Statisztikai Hivatal, 2017
- ↑ Численность населения Российской Федерации по муниципальным образованиям на 1 января 2018 года (orosz nyelven). Orosz Szövetségi Állami Statisztikai Hivatal, 2018
- ↑ A 2010. évi népszámlálás adatai. Oroszország statisztikai hivatala. [2013. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. január 5.)
Források
- Bolsaja szovjetszkaja enciklopegyija, 3. kiadás (orosz nyelven) (1970–1977)
- Krasznoje-na-Volge (orosz nyelven). A Kosztromai terület portálja. [2013. június 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. november 14.) (Hozzáférés archívból: 2018-03-12)
