Keleti tuja
 | A „Keleti tuja” lehetséges további jelentéseiről lásd: Életfa. |
 | ||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 | ||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||
Mérsékelten fenyegetett       | ||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||
| Platycladus orientalis (L.) Franco 1949. | ||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Életfa témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Életfa témájú médiaállományokat és Életfa témájú kategóriát. |
A keleti tuja vagy keleti életfa (Platycladus orientalis, korábban Biota orientalis és Thuja orientalis) a ciprusfélék (Cupressaceae) családjába tartozó növényfaj, a Platycladus nemzetség egyetlen képviselője. A gyakorlatban még elterjedtebb a Thuja orientalis megnevezés; népi neve: ciprus.
Származása, elterjedése
Kelet-Ázsiából származik: Kínában, Japánban és a Koreai-félszigeten erdőalkotó. Európába a 19. század elején hozták be dísznövényként. Azóta Dél-Európában jóformán mindenütt, és helyenként a Kárpát-medencében is kivadult.
Megjelenése, felépítése
Kisebb fa vagy nagyobb cserje; max. magassága termőhelytől függően 5-10 méter. Koronája szabályos ovális, ágrendszere sűrű. Vastag, fiatalon vöröses, később szürkésbarna kérge szalagosan leválik.
Különlegessége, hogy hajtásain a pikkelylevelek függőleges síkba rendeződnek. Mindkét oldaluk világos kékeszöld, a lappikkelyek hátán barázda fut. Lombozata télen kissé megbarnul. Virágai egyivarú egylakiak. A rövidhajtások végén növő porzós virágok igen kicsik, kissé sárgásak. Nem feltűnő, halvány rózsaszín, négytagú tobozvirágai a hajtáscsúcsokon nyílnak.
Zömök, 1,5 cm hosszú tobozai kissé oválisak, kezdetben húsosak. A csúcs alatt hátragörbülő szarvacskát viselő, hosszúkás tobozpikkelyek eleinte hamvaszöldek és húsosak, idővel megfásodnak. Magja apró tojásdad, sötétbarna, szárny nélküli, világos köldökkel — egyes fajtáié sárgás.
Életmódja, termőhelye
Március-áprilisban virágzik.
Fényigényes, a szárazságot jól tűri. Félárnyékban, illetve árnyékban hajtásai kiritkulnak, koronája elcsúful. Kedveli a jó vízgazdálkodású, jól levegőző, mély talajokat. A szárazabb helyeken lassabban fejlődik. A téli fagyokat jól elviseli, a korai és késői fagyok sem károsítják; csak nedves és csapadékos helyeken fagyérzékeny. Meszes talajon is megél. Viszonylag lassan nő: az első években évi 10-15, később 25–30 cm-t.
Termései Közép-Európában csak a melegebb, védett helyeken érnek be.
Felhasználása
Származási helyén a műbútorasztalosok és a modellezők dolgoznak a leggyakrabban vele, mivel az életfafélék fája közepesen puha és rendkívül könnyű.[forrás?] Kínában igen fontos kultikus növény volt. Magyarországon kertek, parkok, temetők díszfájaként kedvelt.
Alfajok, változatok
Számos kertészeti változatát alakították ki; közülük legszebbeknek a fiatalkori (tűlevelű) és a sárga színű alakokat tartják.
'Aurea'
A sárga lombú, magról szaporított típusokat 'Aurea' gyűjtőnéven fogják össze. Ezek általában kisebbek (4–6 m), gyengébbek és valamivel lassabban is nőnek, mint az alapfaj. A friss hajtások színe tavasszal igen mutatós aranysárga. Nyárra ez a szín sárgászöldre tompul, majd őszre a külső hajtások bronzosra sötétednek, de a növény belseje ekkor is zöld marad. Lassabb növekedése miatt a telet az alapfajnál jobban tűri, viszont a szárazságot kevésbé viseli el.
‘Aurea Nana’
Az ‘Aurea Nana’ az aranysárga–sárga, alacsony termetű és az 'Aurea' változatnál lassabban növő fajták gyűjtőneve. Fél m magasságig jellemzően tojásdad vagy gömbölyű, ezután 2 m-es kúppá fejlődhet;[1][2] Ágai vékonyak, finomak; hajtásai sűrűn állnak. Lombjának színe évszakonként az 'Aurea' fajtákhoz hasonlóan változik. Az alapfajhoz hasonlóan a száraz, meleg helyeket kedveli.
'Sieboldii'
Lassan növő, sűrű ágú törpe változat élénkzöld lombbal.
Egyéb változatok
- ‘Golden Surprise’ – nyáron sárgás, télre barnássá váló pikkelylevelekkel;[1]
- ‘Berkmannii’ – törpe arany, télen barnássá válik;[3]
- ‘Meldensis’ – zárt zöld, télre bebarnul;[3]
- ‘Pyramidalis Aurea’ – karcsú kúp, szoliternek is alkalmas;[3]
- ‘Elegantissima’ – aranysárga végű hajtásokkal, kevéssé szárazságtűrő.[2]
Ha kiszámítható külsejű növényeket szeretnénk kapni, a magról szaporított példányokkal nem érdemes próbálkozni, hanem dugványozással érdemes szaporítani.
Gyógyhatása
A kínai gyógynövényes orvoslás 50 alapvető növényének egyike, de gyógyhatása nem bizonyított. Mind a levelek, mind a magok illóolajat tartalmaznak, amiben borneol, bornil-acetát, tujon és kámfor mellett szeszkviterpének vannak.[4] Az életfa fertőtlenítő és immunstimuláns hatása miatt alkalmazzák mint gyógynövényt, de illóolajának erősen toxikus hatása miatt szigorúan csak orvosi javallatra, orvos ellenőrzése mellett használható.[forrás?]
Legek
Tádzsikisztánban egy 35 m magas példányt tartanak számon.
Peking környékén 1000 év körüli példányok találhatók.[5]
Jegyzetek
- ↑ a b N. Vermeulen. Fák és cserjék enciklopédiája, ford. Illés Beatrix, Budapest: Ventus Libro Kiadó, 272. o. [1997] (2005). ISBN 963 9546 5
- ↑ a b Platycladus orientalis ‘Aurea Nana’. Royal Horticultural Society. [2013. november 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. november 5.)
- ↑ a b c Kiss M.-Illyés Cs.. Nagy fenyő és örökzöld lexikon. Pannon-Literatúra Kft., 125-126. o. (2006). ISBN 963 9677 39 6
- ↑ PFAF
- ↑ Platycladus orientalis. The Gymnosperm Database. (Hozzáférés: 2013. november 5.)
Források
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2013. november 5.)
- ↑ PFAF: Thuja orientalis. Plants For A Future. (Hozzáférés: 2013. november 5.)
- Czáka Sarolta, Rácz István: Fenyők és örökzöldek, p. 6–9. Szépia Könyvkiadó. ISBN 963 7849 04 1
- Józsa: Józsa Miklós: Fenyők és örökzöldek a kertben. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1980. ISBN 963 231 034 9, 200–202. old.
További információk
- Agricola könyvtári találati lista
Kapcsolódó cikkek
Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
[[Kategória:Kelet-ázsiai flóraterület] [[Kategória:Mediterrán flóraterület] [[Kategória:Szubmediterrán flóraterület]
