Justus Henning Böhmer

Justus Henning Böhmer
Született	1674. január 29.[1][2][3] Hannover
Elhunyt	1749. augusztus 23. (75 évesen)[1][2][3] Halle
Állampolgársága	német
Gyermekei	Johann Samuel Friedrich von Boehmer Karl August Böhmer Georg Ludwig Böhmer Philipp Adolph Böhmer
Foglalkozása	jogász egyetemi oktató
Tisztsége	titkos tanácsos
Iskolái	Jénai Egyetem Luther Márton Tudományegyetem
Sírhelye	Stadtgottesacker
A Wikimédia Commons tartalmaz Justus Henning Böhmer témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Justus Henning Böhmer (Hannover, 1674. január 29. – Halle an der Saale, 1749. augusztus 23.) német jogtudós.

1710-ben a hallei egyetemen rendes jogtanár lett. 1743-ban a magdeburgi hercegség kancellárjává választották. Böhmer főleg az evangélikus egyházjogra nézve bír fontossággal. 1747-ben kiadta a Corpus Juris canonicit két kötetben függelékkel e címen: Corpus juris canonici Gregorii XIII. rec. Justus Henning Böhmer Halle-Magdeburg, 1747. Nagyobb munkái: Jus ecclesiasticum Protestantium usum modernum juris canonici juxta seriem decretalium ostendens et ipsis rerum argumentis illustrans, 1714-1737, 5 kiadást ért meg. Ennek kivonata; Institutiones juris canonici 1738, 1741, 1747, 1770; Jus parochiale 1701., a 6. kiadás 1760-ból van. Kiadta továbbá Petrus de Marca munkáját De concordia sacerdotii et imperii Lipcse és Frankfurt, 1700. jegyzetekkel. Ezenkívül még nagyszámú munkát írt és adott ki. A magánjog terén is tevékenyen munkálkodott.

• Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X