Induktív dimenzió

Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek). Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont!
Csak akkor tedd a lap tetejére ezt a sablont, ha az egész cikk megszövegezése hibás. Ha nem, az adott szakaszba tedd, így segítve a lektorok munkáját!

Az induktív dimenzió a topológiában használatos dimenziófogalmak egyike, amely egy alakzat dimenzióját teljes indukcióval definiálja azt kihasználva, hogy egy test határa általában eggyel kisebb dimenziójú, mint maga a test. Attól függően, pontosan hogyan definiáljuk az eljárást, két némileg különböző fogalomhoz jutunk: a kis induktív dimenzióhoz (ind(X)) illetve a nagy induktív dimenzióhoz (Ind(X)).

Definíció

Kis induktív dimenzió

Az X {\displaystyle X} topologikus tér i n d ( X ) {\displaystyle ind(X)\,} kis induktív dimenziója így definiálható:

  • i n d ( ) := 1 {\displaystyle ind(\emptyset ):=-1}
  • i n d ( X ) n {\displaystyle ind(X)\leq n} , ha minden x X {\displaystyle x\in X} pontra és x {\displaystyle x} minden U {\displaystyle U} nyílt környezetéhez van x {\displaystyle x} -nek V {\displaystyle V} nyílt környezete, hogy V ¯ U {\displaystyle {\overline {V}}\subset U} , és i n d ( V ) n 1 {\displaystyle ind(\partial V)\leq n-1} .
  • i n d ( X ) = n {\displaystyle ind(X)\,=\,n} , ha i n d ( X ) n {\displaystyle ind(X)\leq n} és nem i n d ( X ) n 1 {\displaystyle ind(X)\leq n-1}
  • i n d ( X ) = {\displaystyle ind(X)\,=\,\infty } , ha nincs n N {\displaystyle n\in \mathbb {N} } , amire az i n d ( X ) n {\displaystyle ind(X)\leq n} egyenlőtlenség fennáll.

Nagy induktív dimenzió

Ha a kis induktív dimenzió definíciójában az x X {\displaystyle x\in X} pontot egy tetszőleges zárt halmazzal helyettesítjük, akkor a nagy induktív dimenzió fogalmához jutunk. Pontosabban: az X {\displaystyle X} topolgikus tér I n d ( X ) {\displaystyle Ind(X)\,} nagy induktív dimenziója így definiálható:

  • I n d ( ) := 1 {\displaystyle Ind(\emptyset ):=-1}
  • I n d ( X ) n {\displaystyle Ind(X)\leq n} , ha minden A X {\displaystyle A\subset X} halmazhoz, és A {\displaystyle A} minden U {\displaystyle U\subset } környezetéhez van A {\displaystyle A} -nak egy nyílt V {\displaystyle V} környezete, hogy V ¯ U {\displaystyle {\overline {V}}\subset U} és I n d ( V ) n 1 {\displaystyle Ind(\partial V)\leq n-1} .
  • I n d ( X ) = n {\displaystyle Ind(X)\,=\,n} , ha I n d ( X ) n {\displaystyle Ind(X)\leq n} és nem I n d ( X ) n 1 {\displaystyle Ind(X)\leq n-1}
  • I n d ( X ) = {\displaystyle Ind(X)\,=\,\infty } , ha nincs n N {\displaystyle n\in \mathbb {N} } , amire az I n d ( X ) n {\displaystyle Ind(X)\leq n} egyenlőtlenség teljesül.

Megfigyelések

  • Az i n d ( X ) n {\displaystyle ind(X)\leq n} állítás formálisan így írható fel: minden x X {\displaystyle x\in X} pontnak van olyan környezetbázisa, ami n 1 {\displaystyle \leq n-1} kis induktív dimenziós határú zárt halmazokból áll. Mivel minden pontnak kell, hogy zárt környezetekből álló környezetbázisa van, ezért a fogalomnak csak reguláris terekben van értelme.
  • Az I n d ( X ) n {\displaystyle Ind(X)\leq n} állítás így formalizálható: minden A , B X {\displaystyle A,B\subset X} diszjunkt zárt halmaznak van U A {\displaystyle U\supset A} és V B {\displaystyle V\supset B} nyílt környezete, hogy U V = {\displaystyle U\cap V=\emptyset } , U n 1 {\displaystyle \partial U\leq n-1} és V n 1 {\displaystyle \partial V\leq n-1} . Mivel ez az állítás felteszi, hogy teljesül az elválasztási axióma, ezért a fogalomnak csak normális terekben van értelme.
  • Míg a kis induktív dimenzió a tér pontjaira is értelmes, addig a nagy induktív dimenzió csak az egész térre vonatkoztatható, a pontokra nem.

Tételek

Egyenlőtlenségek

Ha X {\displaystyle X} metrikus tér, akkor M. Katětov tétele szerint

i n d ( X ) I n d ( X ) d i m ( X ) {\displaystyle ind(X)\leq Ind(X)\leq dim(X)} .

P. S. Alexandrov egy tétele miatt a kompakt Hausdorff-tereken:

d i m ( X ) i n d ( X ) I n d ( X ) {\displaystyle dim(X)\leq ind(X)\leq Ind(X)} .

Szeparábilis (megszámlálható bázisú) metrikus terekre egyenlőség áll fenn:

i n d ( X ) = I n d ( X ) = d i m ( X ) {\displaystyle ind(X)\,=\,Ind(X)\,=\,dim(X)} .

K. Nagami konstruált egy X {\displaystyle X} normális teret, amire i n d ( X ) = 0 {\displaystyle ind(X)=0} , d i m ( X ) = 1 {\displaystyle dim(X)=1} és I n d ( X ) = 2 {\displaystyle Ind(X)=2} .

Kompaktifikáció

Jelölje β X {\displaystyle \beta X} azt a legbővebb kompakt Hausdorff-teret, ami X {\displaystyle X} -et sűrű altérként tartalmazza (Stone-Čech-kompaktifikáció). Ekkor

  • N. Wendenisow: Ha X {\displaystyle X} normális, akkor I n d ( X ) = I n d ( β X ) {\displaystyle Ind(X)=Ind(\beta X)} .
  • J. R. Isbell: Ha X {\displaystyle X} normális, akkor d i m ( X ) = d i m ( β X ) {\displaystyle dim(X)=dim(\beta X)} .
  • A kis indukcióra nem teljesülnek a fentiekkel analóg állítások.

Részhalmaztétel

I n d {\displaystyle Ind} és d i m {\displaystyle dim} teljesítik a teljes metrikus terek részhalmaztételét:

  • Ha X {\displaystyle X} teljes normális tér, és Y X {\displaystyle Y\subset X} , akkor I n d ( Y ) I n d ( X ) {\displaystyle Ind(Y)\leq Ind(X)} , és d i m ( Y ) d i m ( X ) {\displaystyle dim(Y)\leq dim(X)} .

Összegtétel

Ind eleget tesz a teljes normális terek összegtételének:

  • C. H. Dowker: Ha X {\displaystyle X} teljes normális tér, és ( F n ) n N {\displaystyle (F_{n})_{n\in \mathbb {N} }} zárt halmazok sorozata, hogy X = n N F n {\displaystyle X=\bigcup _{n\in \mathbb {N} }F_{n}} , akkor I n d ( X ) sup n N I n d ( F n ) {\displaystyle Ind(X)\leq \sup _{n\in \mathbb {N} }Ind(F_{n})} .
  • Nem teljes normális terekre a tétel állítása nem teljesül sem a kis, sem a nagy induktív dimenzióra, még a kompakt Hausdorff-terekre sem.

Szorzattétel

Akkor mondjuk, hogy egy dimenziófogalom eleget tesz a szorzattételnek, ha két tér szorzatterének dimenziója becsülhető a tényezők dimenzióinak összegével:

R n × R m R n + m {\displaystyle \mathbb {R} ^{n}\times \mathbb {R} ^{m}\cong \mathbb {R} ^{n+m}} .

  • Ha X {\displaystyle X} és Y {\displaystyle Y} nem üres reguláris Hausdorf-tér, akkor i n d ( X × Y ) i n d ( X ) + i n d ( Y ) {\displaystyle ind(X\times Y)\leq ind(X)+ind(Y)} .
  • Egy normális tér perfekt, ha bármely két disjunkten A , B X {\displaystyle A,B\subset X} diszjunkt zárt halmazhoz van egy folytonos f : X [ 0 , 1 ] {\displaystyle f:X\rightarrow [0,1]} függvény, hogy A = f 1 ( 0 ) {\displaystyle A=f^{-1}(0)} és B = f 1 ( 1 ) {\displaystyle B=f^{-1}(1)} .

Ha X {\displaystyle X} perfekt normális tér, Y {\displaystyle Y} metrizálható és egyik sem üres, akkor I n d ( X × Y ) I n d ( X ) + I n d ( Y ) {\displaystyle Ind(X\times Y)\leq Ind(X)+Ind(Y)} .

  • A d i m {\displaystyle dim} dimenzióra hasonlóak igazak: ha X {\displaystyle X} és Y {\displaystyle Y} is metrizálható, vagy ha X {\displaystyle X} parakompakt, és Y {\displaystyle Y} kompakt.

Források

  • Keiô Nagami: Dimension Theory, Academic Press (1970)
Ez a matematikai tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!