Hans-Rudolf Rösing

Hans-Rudolf Rösing
Született	1905. szeptember 28. Wilhelmshaven
Meghalt	2004. december 16. (99 évesen) Kiel
Állampolgársága	német
Nemzetisége	német
Fegyvernem	haditengerészet
Szolgálati ideje	31 év
Rendfokozata	ellentengernagy
Egysége	5. tengeralattjáró-flottilla 7. tengeralattjáró-flottilla 3. tengeralattjáró-flottilla
Csatái	második világháború
Kitüntetései	Lovagkereszt Első és másodosztályú Vaskereszt Szövetségi Érdemérem
Iskolái	Naval Academy at Mürwik
A Wikimédia Commons tartalmaz Hans-Rudolf Rösing témájú médiaállományokat.

Hans-Rudolf Rösing (Wilhelmshaven, 1905. szeptember 28. – Kiel, 2004. december 16.) német tengeralattjáró-kapitány volt a második világháborúban.

Hans-Rudolf Rösing haditengerészeti karrierje 1924 márciusában kezdődött. Először a Nymphe és a Königsberg könnyűcirkálón szolgált, 1930–31-ben pedig azon kevés német haditengerész egyike lett, aki titokban külföldi tengeralattjárón, Rösing esetében svéd búvárhajón, kapott kiképzést. Két éven át gyorsjáratú naszádok – S–15, S–3 – kapitánya volt, majd újabb két éven át a tengeralattjáró-elhárítást oktató katonai iskola hallgatója volt. Később ebből az intézményből alakult ki a búvárhajók legénységét képező intézmény.^[1]

1935 szeptemberében átvette az U–11 irányítását, amelynek két éven át volt a parancsnoka. Ezután egy nagyobb, VIIA típusú hajó, az U–35 kapitánya lett. 1937-ben őrjáratot tett az Azori-szigeteknél. Ez év októberében egy évet töltött a Torpedoerprobungskommandónál, amely az új torpedókat tesztelte. 1938 decemberében kinevezték az 5. kiképzőflottilla parancsnokának, 1940 januárjában, a tengeralattjáró-főparancsnokságon (BdU) eltöltött hét után, pedig a 7. tengeralattjáró-flottilla irányítója lett.^[1]

Rösing 1940 májusában átvette az U–48 irányítását. A búvárhajóval két harci küldetése volt, főleg az Atlanti-óceán északi részén. Tizenkét hajót elsüllyesztett, egyet megrongált. Összesen 66 589 brt vízkiszorítású vízi járművet tett harcképtelenné. Második útja után megkapta a Lovagkeresztet. 1940 szeptemberétől 1941 februárjáig az olasz és német tengeralattjárók közötti koordinációt végezte Bordeaux-ban. Márciustól augusztusig a 3. flottillát irányította, majd visszatért a BdU stábjába. 1942 júliusában kinevezték a nyugaton állomásozó tengeralattjárók parancsnokának. 1944 őszén Norvégiába tett át székhelyét. A háború befejezése után egy évig szövetséges őrizetben volt.^[1]

1956-ban csatlakozott a szövetségi haditengerészethez (Bundesmarine). A következő évben az északi-tengeri parancsnokság (Marine-Abschnittskommando Nordsee) feje lett. 1962-ben kinevezték az egyes számú katonai körzet vezetőjének. Hans-Rudolf Rösing 1965-ben vonult vissza ellentengernagyként. 1966-ban a háború utáni tevékenységéért kitüntették a Szövetségi Érdeméremmel.^[1]

Búvárhajó	Nap	Hajó	Nemzetisége	Vízkiszorítása (brt)
U–48	1940. június 5.	Stancor	Egyesült Királyság	798
U–48	1940. június 7.	Eros*	Egyesült Királyság	5888
U–48	1940. június 7.	Frances Massey	Egyesült Királyság	4212
U–48	1940. június 11.	Violando N. Goulandris	Görögország	3598
U–48	1940. június 19.	Baron Loudoun	Egyesült Királyság	3164
U–48	1940. június 19.	British Monarch	Egyesült Királyság	5661
U–48	1940. június 19.	Tudor	Norvégia	6607
U–48	1940. június 20.	Moordrecht	Hollandia	7493
U–48	1940. augusztus 16.	Hedrun	Svédország	2325
U–48	1940. augusztus 19.	Ville de Gand	Belgium	7590
U–48	1940. augusztus 24.	La Brea	Egyesült Királyság	6665
U–48	1940. augusztus 25.	Athelcrest	Egyesült Királyság	6825
U–48	1940. augusztus 25.	Empire Merlin	Egyesült Királyság	5763

* A hajó nem süllyedt el, csak megrongálódott

• ↑ WW: Hans Rudolf Rösing. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. július 28.