Fogl Károly (magyarosított nevei: Fogoly Károly, Újpesti Károly, Újpest, 1895. január 19. – Budapest, 1969. január 12.) válogatott labdarúgó és edző. A sportsajtóban Fogl II néven szerepelt. Gyakran testvérével együtt (Fogl József vagy Fogl III) játszott.
Pályafutása
Klubcsapatban
Fogl labdarúgó pályafutását a Mezei Torna Clubnál kezdte, majd 1912-ben került át az Újpesti Törekvés Sportegyesülethez. Két évvel később csatlakozott az Újpesti Torna Egylethez, ahol egész karrierje során szerepelt. Itt vált Magyarország egyik legjobb védőjévé. Testvérével, Józseffel nagyszerű védőpárost alkottak, amely az európai labdarúgásban Fogl-gátként lett közismert. 1920-ban megkapta az év labdarúgója címet. A húszas években a Ferencvárosi TC és az MTK uralta a honi labdarúgást, így az Újpest sohasem végzett a második helynél előrébb és a kupában is csak döntőig jutott. Az 1929-30-as bajnokságban azonban az Újpest végzett az élen, habár Fogl alig kapott lehetőséget. Ez volt utolsó újpesti szezonja. 1931-ben egy rövid időre a Vasashoz szerződött.
A válogatottban
1918 júniusában, Bécsben egy osztrákok elleni 2-0-s győzelemmel mutatkozott be a válogatottban. 1920 novemberében játszott először együtt a nemzeti csapatban a Fogl testvérpár, akik meghatározó alakjai voltak a húszas évek magyar válogatottjának. Az 1924-es párizsi olimpián azonban Mándi Gyula mellett játszott. Részt vett az 1927-ben rajtoló, első ízben kiírt Európai Nemzetek Kupáján, ahol Magyarország a negyedik helyen végzett. Ötvenegyedik, egyben utolsó válogatott mérkőzését 1929 áprilisában Svájc ellen játszotta. Címeres mezben 2 gólt szerzett.
Edzőként
Aktív pályafutása befejeztével edzőnek állt és Bulgáriába ment, ahol a Sportklub Sofia csapatát 1935-ben bajnoki címig vezette. Az 1934-es labdarúgó-világbajnokság selejtezőiben a bolgár válogatottat is irányította, ahol a magyarok csoportjában pont nélkül az utolsó helyen végeztek, így lemaradtak a világbajnokságról. Ezután a román Juventus Bukarest kispadját választotta, majd pedig az akkor második ligás Győri ETO-t az NB I-be vezette. 1938-tól, illetve a második világháború után a Warta Poznańt edzette, amellyel lengyel bajnoki címet ünnepelhetett 1947-ben.
Sikerei, díjai
Játékosként
Magyar bajnok: 1929-1930, 1930-1931
Magyar bajnoki ezüstérmes: 1920-1921, 1922-1923, 1926-1927
Magyar kupadöntős: 1922, 1923, 1925, 1927
Bajnokok Tornájának győztese: 1930
Közép-európai Kupa-győztes: 1929
Edzőként
Bolgár bajnok: 1935
Lengyel bajnok: 1947
Statisztika
Klubcsapatban
Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!