Efraim (Biblia)

Ez a szócikk a bibliai Jákob fiáról szól. Hasonló címmel lásd még: Efraim (egyértelműsítő lap).

Efraim
Jákób megáldja Efraimot és Manasszét
Született	kb. Kr. e. 17. század Egyiptom
Szülei	József, Aszenáth
A Wikimédia Commons tartalmaz Efraim témájú médiaállományokat.

Efraim (héberül: אֶפְרָיִם) bibliai személy, József második fia, Izrael 12 törzse egyikének ősatyja.

Nagyapja, Jákob a halálos ágyán neki adta elsőrendű áldását annak ellenére, hogy Manassze volt az elsőszülött.^[1] Talán ez lehet az oka annak, hogy a késő héber költészetben Efraim törzsének neve egész Izráel szinonimájaként is előfordul.

Mivel a papi szolgálatot ellátó Lévi törzse a kánaáni honfoglalás után nem részesült területben, de hogy a törzsi létszám továbbra is 12 maradjon, a léviták helyett Manassze és Efraim törzse emelkedhettek törzsi rangra.

A honfoglalás előtt 32 500 férfi tartozott ehhez a törzshöz.^[2]

Efraim utódai Kánaán középső részén kaptak birtokot. Hegy- és dombvidékes táj ez, de a földje termékeny volt és akkor még erdős területek borították.^[3] Északon Manassze határolta, délen Benjámin törzse.^[4] A vallási központ, Siló az ő területükre került. Efraimhoz tartozott Szikhem (Sikhem) is mint menedékváros.^[5]

Józsué (az izraeliták vezetője Kánaán meghódítása idején) és I. Jeroboám (az Északi Izraeli Királyság első királya) is Efraim törzséből származott. A lévita Sámuel próféta Rámában, az itteni hegyvidékén született, és később is itt élt.^[6]

• Az ókori Izrael törzsei

• Bibliai nevek és fogalmak, 8. kiadás, Evangéliumi Kiadó
• R. P. Nettelhorst: A Biblia 100 alakja, 2008