Dendrocolaptes picumnus

Dendrocolaptes picumnus
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Család: Fazekasmadár-félék (Furnariidae)
Alcsalád: Fahágóformák (Dendrocolaptinae)
Nem: Dendrocolaptes
Faj: D. picumnus
Tudományos név
Dendrocolaptes picumnus
Lichtenstein, 1820
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Dendrocolaptes picumnus témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Dendrocolaptes picumnus témájú kategóriát.

A Dendrocolaptes picumnus a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, valamint a fazekasmadár-félék (Furnariidae) családjába és a fahágóformák (Dendrocolaptinae) alcsaládjába tartozó faj.[1][2]

Rendszerezése

A fajt Martin Hinrich Carl Lichtenstein német zoológus írta le 1820-ban.[3]

Alfajai

  • Dendrocolaptes picumnus casaresi Steullet & Deautier, 1950
  • Dendrocolaptes picumnus costaricensis Ridgway, 1909
  • Dendrocolaptes picumnus multistrigatus Eyton, 1851
  • Dendrocolaptes picumnus olivaceus Zimmer, 1934
  • Dendrocolaptes picumnus pallescens Pelzeln, 1868
  • Dendrocolaptes picumnus picumnus Lichtenstein, 1820
  • Dendrocolaptes picumnus puncticollis P. L. Sclater & Salvin, 1868
  • Dendrocolaptes picumnus seilerni Hartert & Goodson, 1917
  • Dendrocolaptes picumnus transfasciatus Todd, 1925
  • Dendrocolaptespicumnus validus Tschudi, 1844[2]

Előfordulása

Mexikó, Costa Rica, Guatemala, Honduras, Panama, Argentína, Bolívia, Brazília, Ecuador, Francia Guyana, Guyana, Kolumbia, Paraguay, Peru, Suriname és Venezuela területén honos.

Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi síkvidéki és hegyi esőerdők, lombhullató erdők, valamint másodlagos erdők, ültetvények és vidéki kertek. Állandó, nem vonuló faj.[4]

Megjelenése

Testhossza 31 centiméter, testtömege 67–98 gramm.[5]

Életmódja

Többnyire ízeltlábúakkal táplálkozik, de kisebb gerinceseket is fogyaszt.

Természetvédelmi helyzete

Elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma ugyan csökken, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]

Jegyzetek

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2022. április 1.)
  2. a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. április 1.)
  3. Avibase. (Hozzáférés: 2022. április 1.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2022. április 1.)
  5. Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2022. április 1.)

Források

  • A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2022. április 1.)

További információk

  • Képek az interneten a fajról
  • Internet Bird Collection - videók a fajról
  • Xeno-canto.org - a faj elterjedése és hangja
Taxonazonosítók
  • Madárportál Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap