Celebeszi törpejégmadár
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 | ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett       | ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Ceyx fallax (Schlegel, 1866) | ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Celebeszi törpejégmadár témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Celebeszi törpejégmadár témájú kategóriát. |
A celebeszi törpejégmadár (Ceyx fallax) a madarak osztályának szalakótaalakúak (Coraciiformes) rendjébe és a jégmadárfélék (Alcedinidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése
A fajt Hermann Schlegel német ornitológus írta le 1866-ban, a Dacelo nembe Dacelo fallax néven.[3]
Alfajai
- Ceyx fallax fallax (Schlegel, 1866) - Celebesz
- Ceyx fallax sangirensis (A. B. Meyer & Wiglesworth, 1898) - Sangihe-szigetek (Celebesztől északkeletre) [2]
Előfordulása
Indonéziához tartozó Celebesz és pár kisebb sziget területén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése
Testhossza 12 centiméter.[5]
 |
Életmódja
Főleg rovarokkal táplálkozik, de kisebb gerinceseket is fogyaszt.
Természetvédelmi helyzete
Az elterjedési területe nagy, egyedszáma pedig csökken, de még nem éri el a kritikus szintet. A mezőgazdaság, a fakitermelés és a tüzek veszélyeztetik. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2022. október 22.)
- ↑ a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. október 22.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2022. október 22.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2022. október 22.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2022. október 22.)
Források
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2022. október 22.)
- Novum állatvilág enciklopédia V.: Madarak II. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2008. ISBN 978-963-9703-41-4 – magyar neve
További információk
- Képek az interneten a fajról
- Internet Bird Collection - videók a fajról
- Xeno-canto.org - a faj hangja
Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
