Berliner Stadtbahn

Vonalszám:

200

Vonal:

6024
6109

Hossz:

11,2 km

Nyomtávolság:

1435 mm

Feszültség:

S-Bahn: 750 V =
Fernbahn: 15 kV, 16,7 Hz ~

Üzemeltető:

DB Netz

Vonatbefolyásoló:

Fernbahn: PZB
S-Bahn: ZBS

A Wikimédia Commons tartalmaz Berliner Stadtbahn témájú médiaállományokat.

Jelmagyarázat

		Lichtenberg és Karlshorst felől
	0,0	Berlin Ostbahnhof
	1,1	Berlin Jannowitzbrücke

	2,2	Berlin Alexanderplatz

		Anschl. Zentralmarkthalle
	2,9	Berlin Hackescher Markt
		Spree
		Kupfergraben

	4,0	Berlin Friedrichstraße Nord-Süd-Tunnel

		Spree
		Humboldthafen, korábban szektorhatár

	5,4	Berlin Hbf Nord-Süd-Fernbahn / S21

		Spree
	7,1	Berlin Bellevue
	8,2	Berlin-Tiergarten
		Landwehrkanal

	9,0	Berlin Zoologischer Garten

	10,0	Berlin Savignyplatz
	11,2	Berlin-Charlottenburg
		Nord-/Südringkurve
		Potsdam, Berlin-Spandau és Blankenheim felé

A Berliner Stadtbahn egy vasútvonal, amely - nagyrészt tégla viaduktív íveken, az úgynevezett Stadtbahnbögenen - kelet-nyugati irányban halad Berlin történelmi központján és nyugati központjában. Hossza 11,2 kilométer, az Ostbahnhoftól az Alexanderplatzon, a Friedrichstraße-n, a Hauptbahnhofon és a Zoologischer Gartenen át a Charlottenburg állomásig tart, és kizárólag személyszállításra szolgál. A négy vágányból kettőt a regionális és távolsági vonatok, a másik kettőt a berlini S-Bahn használja. A Berlin Ostbahnhof és a Charlottenburg pályaudvartól nyugatra fekvő Holtzendorffstraße közötti Stadtbahn vasútvonal műemléki védettség alatt áll.

Története

A Berlini városi vasút: Savignyplatz állomás egy T 2. sorozatú mozdonnyal

1871-től nyolc fő vasútvonal végződött Berlinben (Potsdamer Bahn, Anhalter Bahn, Stettiner Bahn, Schlesische Bahn, Hamburger Bahn, Görlitzer Bahn, Ostbahn és Lehrter Bahn), amelyek mindegyike saját végállomással (fejpályaudvarral) rendelkezett a város peremén vagy a város területén kívül. A másik állomásról való továbbutazáshoz a városon keresztül egy körülményes utazást kellett végrehajtani.

Szintén 1871-től kezdve Berlin főbb távolsági vasútállomásait egymás után a Berliner Ringbahn kötötte össze, kezdetben keleti félkör alakban, amelyet csak a Stadtbahn építése során zártak le az egész várost körbeölelő gyűrűvé.

Ennek fényében a városon átvezető vasútvonalat terveztek, hogy gyorsabb összeköttetést biztosítsanak a végállomások között.

Állomások

Irodalom

Berliner S-Bahn-Museum (Hrsg.): Die Stadtbahn. Eine Baugeschichte von 1875 bis heute. 2. Auflage. GVE, Berlin 2002, ISBN 3-89218-046-6.
Bernd Kuhlmann: Bahnknoten Berlin. GVE, Berlin 2000, ISBN 3-89218-099-7.
Falko Krause: Die Stadtbahn in Berlin. Planung, Bau, Auswirkungen. Diplomica Verlag, Hamburg 2014, ISBN 978-3-95850-546-9.
Waldemar Suadicani: Berliner Stadtbahn. In: Röll (Hrsg.): Enzyklopädie des Eisenbahnwesens. Berlin / Wien 1915. (Digitalisat)
Larissa Sabottka: Die eisernen Brücken der Berliner S-Bahn. Bestandsdokumentation und Bestandsanalyse. Gebr. Mann, Berlin 2003, ISBN 3-7861-2463-9.
Kurt Pierson: S-Bahn. Als die „S-Bahn“ noch dampfte. Erinnerungen zu ihrem 100. Geburtstag. In: Der Bär von Berlin. Jahrbuch 1971, Verein für die Geschichte Berlins. Eingescannt von J. Kluge, 9/2011.
Werner Lorenz, Roland May, Hubert Staroste, unter Mitwirkung von Ines Prokop: Ingenieurbauführer Berlin. Michael Imhof Verlag, Petersberg 2020, ISBN 978-3-7319-1029-9, S. 26–29.