Békés Glasz Imre

Békés Glasz Imre
SzületettGlas Imre
1902. július 14.
Budapest
Elhunyt1944. február 21. (41 évesen)
Valerian hegy, Franciaország
Álneve
  • Robert
  • François Bognard
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
HázastársaWeisz Ilona
SzüleiGlas Ede, Kiss Hermin
Foglalkozásalakatos, pártmunkás
Kitüntetései
Halál okalőtt seb
Sablon • Wikidata • Segítség

Békés Glasz Imre, Glass, Békés Glass, Glas (Budapest, 1902. július 14. – Valerian hegy, Franciaország, 1944. február 21.) magyar lakatos, kommunista pártmunkás és a francia ellenállási mozgalom tagja.

Élete

Glas Ede és Kiss Hermin fia, izraelita vallású.[m 1] Hat testvére volt, négy polgári osztályt végzett. Tizenöt évesen lakatosinas lett, szabadulását követően a Csonka Gépgyárban talált munkát. Tagja volt a Magyarországi Szocialista Munkáspártnak. 1927-ben lefogták, ám a bíróság felmentette, ezt követően belépett a KMP-be, vidéken volt pártmunkán. A későbbiekben többször volt büntetőügye, 1928. január 19-én letartóztatták,[2] 1930. július 10-én két év fegyházbüntetésre ítélték, állami és társadalmi rend felforgatása jogcímen.[3] 1930. december 6-án újra két év fegyházbüntetésre ítélték, 1931. március 24-én a Királyi Kúria döntése alapján ismét elítélték, ugyanezen jogcímen, ugyanennyi időtartamra.[3] 1931. június 18-án a Szegedi Csillagbörtönbe szállították át.[4] Szabadulását követően 1937-ben kivándorolt Franciaországba, ahol beállt a francia hadseregbe, és harcolt a németek ellen, Párizs megszállását követően 1940-ben partizáncsoportot szervezett és központi sajtóelosztóként is működött. 1941-ben a Boczor József vezette csoportban harcolt. 1943. november 17-én egy utcai találkozó alkalmával letartóztatták, a Gestapo fogságába került, akik több hónapig kínvallatásnak vetették alá, végül pedig kivégezték. Felesége Weisz Ilona, Weisz Ernő és Klinger Margit lánya, varrónő volt, szintén kommunista aktivista, akivel 1927. szeptember 23-án Budapesten, a VIII. kerületben kötött házasságot.[5][6]

Emlékezete

  • Budapest XVI. kerületében, Rákosszentmihályon 1954 és 1992 között utca (ma Szent Imre utca) és egy tér viselte a nevét.
  • Szintén az ő nevét viselte 1955 és 2003 között a budapest-ferencvárosi Harsányi János Gazdasági Szakközép és Szakiskola.[7]

Megjegyzések

  1. ↑ Fogolytörzskönyvében a szülők neve tévesen szerepel (Glass Illés, Kiss Emma). Az itt szereplő adatok Glass Imre házasságkötési bejegyzéséből származnak. Fogolytörzskönyvért lásd: HU BFL - VII.101.c - fegyenc.I - 9587. Házassági bejegyzésért lásd: Bp. VIII. ker. polgári házassági akv. 1160/1927. fsz.

Jegyzetek

  1. ↑ Mémoire des hommes (francia nyelven)
  2. ↑ Leleplezett kommunista szervezkedések. Budapesti Hírlap, XLVIII. évf. 17. sz. (1928) 8. old.
  3. ↑ a b HU BFL - VII.101.c - fegyenc.I - 9587
  4. ↑ A magyar királyi igazságügy-miniszter 22078/1931. számú rendelete.
  5. ↑ A házasságkötés bejegyezve Budapest VIII. ker. polgári házassági akv. 1160/1927. folyószám alatt./
  6. ↑ HU BFL - VII.5.c - 6464 - 1930
  7. ↑ A Harsányi János Gazdasági Szakközépiskola és Szakiskola Könyvtára Archiválva 2016. április 7-i dátummal a Wayback Machine-ben. fppti.hu (Hozzáférés ideje: 2016. március 27.)

Források

  • Budapest teljes utcanévlexikona. Budapest, 2003, Sprinter Kiadó, 102., 466. old.
  • Békés Glasz Imre. Magyar Életrajzi Index. Petőfi Irodalmi Múzeum. Hozzáférés ideje: 2016. március 27.
  • R. Gilicz Márta: Ifjúságunk példaképei. Válogatott bibliográfia a magyar munkásmozgalom nagy harcosairól. Bp., 1965, Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, 16-17. old.
  • Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest, 1967, Akadémiai. 161. old.

További információk

  • Bedecs Éva: Magyarok Párizsért. Bp., 1963, Zrínyi Katonai Kiadó, 145. old.
  • Békés Imre. In: Békés István: Hazádnak rendületlenül. A magyar nép aranykönyve. Bp., 1955, Művelt Nép, 330. old.
  • Francia földön a magyar szabadságért. In: A magyar szabadságért. A Magyar Kommunista Párt vértanúi. Bp., 1946, Szikra, 451–147. old.
  • Glasz Imre. In: Emlékezzetek ránk! Mártírok utolsó levelei. Bp., 1954, Athenaeum, 8-9. old.
  • Glasz Imre. In: ...hogy jobb legyen a holnap... Francia ellenállók búcsúlevelei. Bp., 1958, Móra Kiadó, 63–64. old.
  • Láng Péter: Békés Glasz Imre. In: A szocialista forradalomért. A magyar forradalmi munkásmozgalom kiemelkedő harcosai. Szerk. Bakó Ágnes. [Budapest], 1975, Kossuth Könyvkiadó. 44-45. old.
  • Szerémi Borbála: A szabadság vértanúi. Bp., 1960, Kossuth Könyvkiadó, 168–171. old.
  • Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.

Levéltári anyagok

  • HU BFL - VII.5.c - 0051 - 1932
  • HU BFL - VII.101.c - fegyenc.I - 9587
  • HU BFL - VII.5.c - 6464 - 1930
  • HU BFL - VII.5.c - 2136 - 1928
  • HU BFL - VII.5.c - 15580 - 1926
  • HU BFL - VII.5.c - 27897 - 1927
  • HU BFL - VII.5.c - 6770 - 1927

Cikkek

  • Párizs. 1944. február 21. Népszabadság, 1958. február 21.
  • Három magyar partizán. Magyar Szemle, 1944. november 5.
  • Hofman Éva: A múlról a mának. Békés-Glasz Imre. Mérleg, (1957. augusztus) 4. sz.
  • Tálas Géza: Magyarok a francia szabadságért. Lobogó, 1961. március 1.
  • Hegedüs Sándor: Békés Glasz Imre (1902-1944). Párttörténeti közlemények, 14. évf. 3. sz. (1968) 189-198. old.

További irodalomért lásd: Láng Péter: Békés Glasz Imre. In: A szocialista forradalomért. A magyar forradalmi munkásmozgalom kiemelkedő harcosai. Szerk. Bakó Ágnes. [Budapest], 1975, Kossuth Könyvkiadó. 45. p.