Aleksandra Beļcova
| Aleksandra Beļcova | |
| Született | 1892. március 17.[1][2] Surazh |
| Elhunyt | 1981. február 1. (88 évesen)[3][2] Riga[4] |
| Állampolgársága |
|
| Házastársa | Romans Suta (1922 – 1944. július 14.) |
| Gyermekei | Tatjana Suta |
| Foglalkozása |
|
| Sírhelye | Rigai erdei temető |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
 Aleksandra Beļcova 1927-ben |
Aleksandra Beļcova (Suraz, 1892. március 17. – Riga, 1981. február 1.) lett (szovjet) festő, grafikus. A Rigai Művészek Csoportjának, a Művészek Egyesületének tagja, a Baltars (rigai porcelánfestő műhely) művésze.
Élete
1892. március 17-én született Surazban, Oroszországban. 1912-ben Novozibkovban a Városi Népiskolában, 1917-ben a Penza Művészeti Iskolában végzett. Tanulmányai során számos feltörekvő művészt megismert, akik menekültként tanultak ott: Jēkabu Kazaku, Konrādu Ubānu, Kārli Johansonu, Valdemāru Toni. Itt találkozott férjével, Romans Sutával. 1917-ben Petrográdba utazott, ahol az Állami Szabad Művészeti Műhelyben Nathan Altmannál tanult (1918–1919). 1919-ben először itt vett részt kiállításon. Ezután Lettországba költözött. 1922-ben feleségül vette Roman Sutra, és ugyanabban az évben Párizsba utaztak, ahol 1923. március 28-án megszületett leánygyermeke, Tatjana Suta. Berlinbe és Drezdába is ellátogattak, 1924-ben tértek haza.
Tagja volt a Rigai Művészek Csoportjának (1920–1924). A férjével együtt részt vett a Baltars (1924–1929) porcelánfestő műhelyében. 1945-től a Művészek Szövetségének tagja. Olaj-, pasztell-, akvarelltechnikában dolgozott. Leginkább portrékat és csendéleteket festett. Az art déco művészet legjelentősebb képviselője Lettországban.
1981-ben halt meg, Rigában, az Erdei temetőben temették el.
A leghíresebb festményei: Fehér és fekete (1925), Austra Ozolini-Krause arcképe (1927), Teniszjátékos (1928).[5]
Kiállításai
- Zöld Varjú Egyesület csoportos kiállításai (1927–1931)
Egyéni
- Riga (1928, Roman Sutával együtt, 1962, 1972)
- Tukums (1963)
- Leningrád (1972, 1973)
- Liepāja (1974)
- Jūrmala (1977)
Emlékkiállítások
Emlékezete
- 2008-ban Rigában múzeum nyílt Aleksandra Beļcova és Romans Suta munkájának bemutatására.[6]
Jegyzetek
- ↑ Le Delarge (francia nyelven). Gründ, 2001
- ↑ a b The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
- ↑ Brockhaus (német nyelven)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 31.)
- ↑ A teniszjátékos festmény története Archiválva 2020. november 25-i dátummal a Wayback Machine-ben (angolul)
- ↑ Romans Suta and Aleksandra Beļcova Museum (angolul)
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben az Aleksandra Beļcova című lett Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
- Aleksandra Beļcova – Latvijas Krievi (lettül)
- Aleksandra Beļcova (1892–1981) (lettül)
További információk
- Jana Kukaine. An Encounter with Aleksandra Beļcova (1892–1981) in the Virtual Feminist Museum YouTube (23:50) (angolul)
Művészetportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
