Aleksandra Beļcova

Aleksandra Beļcova
Született1892. március 17.[1][2]
Surazh
Elhunyt1981. február 1. (88 évesen)[3][2]
Riga[4]
Állampolgársága
HázastársaRomans Suta (1922 – 1944. július 14.)
GyermekeiTatjana Suta
Foglalkozása
  • festőművész
  • grafikusművész
SírhelyeRigai erdei temető
Sablon • Wikidata • Segítség
 Aleksandra Beļcova 1927-ben

Aleksandra Beļcova (Suraz, 1892. március 17. – Riga, 1981. február 1.) lett (szovjet) festő, grafikus. A Rigai Művészek Csoportjának, a Művészek Egyesületének tagja, a Baltars (rigai porcelánfestő műhely) művésze.

Élete

Festett porcelánok Romans Suta és Aleksandra Beļcova lakásmúzeumában

1892. március 17-én született Surazban, Oroszországban. 1912-ben Novozibkovban a Városi Népiskolában, 1917-ben a Penza Művészeti Iskolában végzett. Tanulmányai során számos feltörekvő művészt megismert, akik menekültként tanultak ott: Jēkabu Kazaku, Konrādu Ubānu, Kārli Johansonu, Valdemāru Toni. Itt találkozott férjével, Romans Sutával. 1917-ben Petrográdba utazott, ahol az Állami Szabad Művészeti Műhelyben Nathan Altmannál tanult (1918–1919). 1919-ben először itt vett részt kiállításon. Ezután Lettországba költözött. 1922-ben feleségül vette Roman Sutra, és ugyanabban az évben Párizsba utaztak, ahol 1923. március 28-án megszületett leánygyermeke, Tatjana Suta. Berlinbe és Drezdába is ellátogattak, 1924-ben tértek haza.

Tagja volt a Rigai Művészek Csoportjának (1920–1924). A férjével együtt részt vett a Baltars (1924–1929) porcelánfestő műhelyében. 1945-től a Művészek Szövetségének tagja. Olaj-, pasztell-, akvarelltechnikában dolgozott. Leginkább portrékat és csendéleteket festett. Az art déco művészet legjelentősebb képviselője Lettországban.

1981-ben halt meg, Rigában, az Erdei temetőben temették el.

Romans Suta és Aleksandra Beļcova lakásmúzeuma

A leghíresebb festményei: Fehér és fekete (1925), Austra Ozolini-Krause arcképe (1927), Teniszjátékos (1928).[5]

Kiállításai

  • Zöld Varjú Egyesület csoportos kiállításai (1927–1931)

Egyéni

Emlékkiállítások

Emlékezete

  • 2008-ban Rigában múzeum nyílt Aleksandra Beļcova és Romans Suta munkájának bemutatására.[6]

Jegyzetek

  1. Le Delarge (francia nyelven). Gründ, 2001
  2. a b The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
  3. Brockhaus (német nyelven)
  4. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 31.)
  5. A teniszjátékos festmény története Archiválva 2020. november 25-i dátummal a Wayback Machine-ben (angolul)
  6. Romans Suta and Aleksandra Beļcova Museum (angolul)

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Aleksandra Beļcova című lett Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

  • Aleksandra Beļcova – Latvijas Krievi (lettül)
  • Aleksandra Beļcova (1892–1981) (lettül)

További információk

  • Jana Kukaine. An Encounter with Aleksandra Beļcova (1892–1981) in the Virtual Feminist Museum YouTube (23:50) (angolul)
Nemzetközi katalógusok
  • WorldCat: E39PBJhd69XXCQMxrYcYMqdqQq
  • VIAF: 6764831
  • LCCN: n2003016952
  • ISNI: 0000 0000 6320 8483
  • GND: 126030596
  • SUDOC: 193452154
  • Művészet Művészetportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap