Addig jár a korsó a kútra…

Addig jár a korsó a kútra… (Le placard)
2001-es francia film
Rendező	Francis Veber
Producer	Patrice Ledoux Alain Poiré Hugues Tissandier
Műfaj	filmvígjáték LMBT-témájú film
Forgatókönyvíró	Francis Veber
Főszerepben	Daniel Auteuil Gérard Depardieu Thierry Lhermitte
Zene	Vladimir Cosma
Operatőr	Luciano Tovoli
Vágó	Georges Klotz
Hangmérnök	Bernard Bats
Jelmeztervező	Jacqueline Bouchard
Gyártás
Gyártó	Gaumont
Ország	Franciaország
Nyelv	francia
Játékidő	84 perc
Forgalmazás
Forgalmazó	Miramax Netflix
Bemutató	2001. január 17. (Franciaország) 2001. június 7. (Magyarország)
Korhatár	II. kategória (F/1373/J)
További információk
weboldal IMDb PORT.hu
Sablon • Wikidata • Segítség

Az Addig jár a korsó a kútra… (eredeti címe: Le placard) 2001-es francia vígjáték, amelyet Francis Veber írt és rendezett. A produkció főbb szerepeiben Daniel Auteuil, Gérard Depardieu és Thierry Lhermitte. 2001. január 17-én mutatták be Franciaországban.^[1] Magyarországon 2001. június 7-én jelent meg először a mozikban.^[1]

François Pignon, egy szerény, elvált férfi, akinek tizenéves fia nem vesz tudomást róla. Csendes és jelentéktelen életet él könyvelőként egy gumigyárban. Amikor megtudja, hogy leépítés előtt áll, öngyilkosságot fontolgat, de új szomszédja, Jean-Pierre Belone, egykori munkapszichológus lebeszéli erről. Belone azt javasolja, hogy Pignon indítson el egy pletykát, miszerint homoszexuális. A gyár fő terméke az óvszer, így a meleg közösség támogatása elengedhetetlen, és az igazgatónak Pignont a fizetési listán kell tartania, hogy elkerülje a homoszexuálisellenes bigottság vádját.

Pignon az álcázás részeként semmit sem változtat szokásos enyhe és visszafogott viselkedésén. Felettesei és munkatársai azonban új megvilágításban kezdenek rá tekinteni, inkább egzotikusnak, mint unalmasnak látják, és az élete váratlanul és drámaian jobbá válik. Félix Santinit, a homofób munkatársat, aki korábban zaklatta őt, figyelmeztetik, hogy diszkrimináció miatt kirúghatják, ha továbbra is lekicsinyli Pignont, ezért baráti közeledésbe kezd. Amikor azonban két dolgozó észreveszi, hogy az iskola bejáratánál várja a fiát, azt kezdik hinni, hogy Pignon a gyerekekre bukik, ezért megtámadják a parkolóban, és eltörik a kulcscsontját.

A vállalat részt vesz egy kocsival a helyi melegfelvonuláson, és Pignont kényszerítik a volán mögé. Az elhidegült fia meglátja őt a felvonulásról szóló televíziós közvetítésben, és elmondja az anyjának. A fiú el van ragadtatva, amikor megtudja, hogy apjának, akit mindig is unalmasnak tartott, van egy vadabb oldala is, és több időt akar vele tölteni. Gyanakvó voltfelesége, Christine meghívja Pignont vacsorára, és magyarázatot követel. A férfi ekkorra már elég önbizalmat szerzett ahhoz, hogy pontosan elmondja neki, mit gondol róla.

Eközben Santini barátságának színjátéka megszállott vonzalomba torkollik; a felesége viszonyra gyanakszik, amikor megtalálja egy drága rózsaszín kasmírpulóver számláját, és elhagyja, amikor Pignon csokoládét vesz neki. Ezek után Santini meghívja Pignont, hogy költözzön hozzá. Amikor Pignon visszautasítja, Santini bekattan, verekedés következik, Santinit kirúgják, és intézetbe zárják, hogy kiheverje érzelmi összeomlását.

Végül Pignon cselére fény derül, amikor Kopel rajtakapja, amint a japán vendégek számára tartott gyárlátogatás közepén a gyár futószalagján vadul szeretkezik a felettesével, Bertrand kisasszonnyal. Pignon azonban annyira magabiztossá válik, hogy megtartja az állását, rendbe hozza a kapcsolatát a fiával és Santinivel, helyreállítva annak munkaviszonyát, felvidítja Belone-t és vidáman él Bertrand kisasszonnyal.

A film jó visszhangot váltott ki a kritikusokból. A Rotten Tomatoeson 85%-os minősítést ért el 82 értékelés alapján, az összefoglaló szerint: „Egy kellemes vígjáték remek színészekkel.”^[3] Lisa Schwarzbaum az Entertainment Weeklytől azt írta: „Tökéletesen felépített francia csiklandozó.”^[3] Desson Thomson a Washington Posttól azt írta: „Puszta egyszerűségével nyeri el a tetszésedet.”^[3] Roger Ebert azt írta: „A forgatókönyv túlságosan is a történet első szintjére támaszkodik, és nem tör váratlan helyekre.”^[3]

A Metacritic 72 pontot adott a 100-ból 28 vélemény alapján.^[4] Rita Kempley a Washington Posttól azt írta: „A francia filmek mindig sokkal könnyedebbek, a karakterek hitelesebbek, a színészek finomabbak, még ha a helyzetek ugyanolyan ostobák is.”^[4] John Anderson a Los Angeles Timestól azt írta: „Veber, aki a Dilisek vacsorájáért is felelős, láthatóan érzi a francia közönség és a gall érzelmű amerikaiak pulzusát, de ebben a korsójárásban egyszerűen nincs sok frissesség.”^[4]

A Box Office Mojo szerint a film 50 millió dolláros bevételt ért el, a költségvetésről nincs adat.^[5]

• Internetes Szinkronadatbázis (magyar nyelven). iszdb.hu. (Hozzáférés: 2024. szeptember 3.)
• Addig jár a korsó a kútra a Rotten Tomatoeson (angol nyelven). (Hozzáférés: 2024. szeptember 3.)
• Addig jár a korsó a kútra a MetaCritic oldalán (angol nyelven). (Hozzáférés: 2024. szeptember 3.)
• Addig jár a korsó a kútra a Box Office Mojo oldalán (angol nyelven). (Hozzáférés: 2024. szeptember 3.)

• Hivatalos oldal
• Addig jár a korsó a kútra… a PORT.hu-n (magyarul)
• Addig jár a korsó a kútra… az Internet Movie Database-ben (angolul)
• Addig jár a korsó a kútra… a Rotten Tomatoeson (angolul)
• Addig jár a korsó a kútra… a Box Office Mojón (angolul)