A pi irracionális voltának bizonyítása

A pí szám irracionális. Jelen cikk ezt az állítást bizonyítja.

Johann Heinrich Lambert (1728–1777) bizonyítása a tangensfüggvényt és a lánctörteket használja. Lényege, hogy a racionális számok tangense irracionális. A π/4 tangense 1, így π/4, tehát π sem lehet racionális.

A bizonyításhoz két lemma tartozik:

1. lemma: legyen x = b 0 + a 1 b 1 + a 2 b 2 + a 3 b 3 + a 4 b 4 + , {\displaystyle x=b_{0}+{\frac {a_{1}}{\displaystyle b_{1}+{\frac {a_{2}}{\displaystyle b_{2}+{\frac {a_{3}}{\displaystyle b_{3}+{\frac {a_{4}}{b_{4}+\cdots }}}}}}}},} ahol a i {\displaystyle a_{i}} és b i {\displaystyle b_{i}} relatív prímek. Ekkor, ha véges kivétellel | a i | < | b i | {\displaystyle |a_{i}|<|b_{i}|} , akkor x {\displaystyle x} irracionális.

2. lemma: x {\displaystyle x} tangensének lánctört alakja: t g ( x ) = x 1 x 2 3 x 2 5 x 2 7 , {\displaystyle \mathrm {tg} (x)={\frac {x}{\displaystyle 1-{\frac {x^{2}}{\displaystyle 3-{\frac {x^{2}}{\displaystyle 5-{\frac {x^{2}}{7-\cdots }}}}}}}},}

Első lemma

Feltehető, hogy már az i = 1 {\displaystyle i=1} értéktől kezdve | a i | < | b i | {\displaystyle |a_{i}|<|b_{i}|} , kivételek nincsenek. Ekkor minden pozitív egész i {\displaystyle i} -re b i 1 < b i + a i + 1 b i + 1 < b i + 1 {\displaystyle b_{i}-1<b_{i}+{\frac {a_{i+1}}{b_{i+1}}}<b_{i}+1} , és mivel az a i {\displaystyle a_{i}} és b i {\displaystyle b_{i}} egészek különbsége legalább 1, ezért | b i + a i + 1 b i + 1 | > | a i | {\displaystyle \left|b_{i}+{\frac {a_{i+1}}{b_{i+1}}}\right|>|a_{i}|} . Mivel az a i + 1 b i + 1 {\displaystyle {\frac {a_{i+1}}{b_{i+1}}}} érték feltevésünk szerint egynél kisebb, ezért nem tudja megváltoztatni az egész számok előjelét.

Az előjel nem változott, ennélfogva a i b i + a i + 1 b i + 1 {\displaystyle {\frac {a_{i}}{\displaystyle b_{i}+{\frac {a_{i+1}}{\displaystyle b_{i+1}}}}}} előjele megegyezik a i b i {\displaystyle {\frac {a_{i}}{b_{i}}}} előjelével. Hasonlóan kaphatjuk, hogy a i 1 b i 1 + a i b i + a i + 1 b i + 1 {\displaystyle {\frac {a_{i-1}}{\displaystyle b_{i-1}+{\frac {a_{i}}{\displaystyle b_{i}+{\frac {a_{i+1}}{\displaystyle b_{i+1}}}}}}}} előjele is megegyezik a i b i {\displaystyle {\frac {a_{i}}{b_{i}}}} előjelével, és abszolútértéke egynél kisebb. Leszálló rekurzióval (ismertebb néven: végtelen leszállással) beláthatjuk, hogy x {\displaystyle x} előjele is ugyanez, és abszolútértéke nem lehet egynél nagyobb.

Az | x | = 1 {\displaystyle |x|=1} eseteket könnyen átvizsgálhatjuk. Ha | x | < 1 {\displaystyle |x|<1} , akkor tegyük fel indirekt, hogy x {\displaystyle x} racionális:

x = p q = a 1 b 1 + p 1 {\displaystyle x={\frac {p}{q}}={\frac {a_{1}}{b_{1}+p_{1}}}} ,

ahonnan p 1 = q a 1 p b 1 p = r p {\displaystyle p_{1}={\frac {qa_{1}-pb_{1}}{p}}={\frac {r}{p}}} . A p 1 {\displaystyle p_{1}} szám olyan, mint a fenti x {\displaystyle x} , tehát egynél kisebb abszolútértékű, és | r | < | p | {\displaystyle |r|<|p|} . Ezt ismételve törtek végtelen sorozatához jutunk, ahol a számlálók abszolútértékben csökkenő egészek, ami ellentmondás.

Második lemma

A szinusz és a koszinusz sorfejtését felhasználva:

t g ( x ) = sin ( x ) cos ( x ) = n = 0 ( 1 ) n x 2 n + 1 ( 2 n + 1 ) ! n = 0 ( 1 ) n x 2 n ( 2 n ) ! = x n = 0 ( 1 ) n x 2 n ( 2 n ) ! n = 0 ( 1 ) n x 2 n ( 2 n + 1 ) ! . {\displaystyle \mathrm {tg} (x)={\frac {\sin(x)}{\cos(x)}}={\frac {\sum _{n=0}^{\infty }{\frac {(-1)^{n}x^{2n+1}}{(2n+1)!}}}{\sum _{n=0}^{\infty }{\frac {(-1)^{n}x^{2n}}{(2n)!}}}}={\frac {x}{\frac {\sum _{n=0}^{\infty }{\frac {(-1)^{n}x^{2n}}{(2n)!}}}{\sum _{n=0}^{\infty }{\frac {(-1)^{n}x^{2n}}{(2n+1)!}}}}}.}
t g ( x ) = x 1 + R 1 , {\displaystyle \mathrm {tg} (x)={\frac {x}{1+R_{1}}},} ahol R 1 = x 2 n = 1 ( 1 ) n 1 2 n x 2 n 2 ( 2 n + 1 ) ! n = 0 ( 1 ) n x 2 n ( 2 n + 1 ) ! = x 2 n = 0 ( 1 ) n x 2 n ( 2 n + 1 ) ! n = 0 ( 1 ) n ( 2 n + 2 ) x 2 n ( 2 n + 3 ) ! {\displaystyle R_{1}=-x^{2}{\frac {\sum _{n=1}^{\infty }{\frac {(-1)^{n-1}2nx^{2n-2}}{(2n+1)!}}}{\sum _{n=0}^{\infty }{\frac {(-1)^{n}x^{2n}}{(2n+1)!}}}}={\frac {-x^{2}}{\frac {\sum _{n=0}^{\infty }{\frac {(-1)^{n}x^{2n}}{(2n+1)!}}}{\sum _{n=0}^{\infty }{\frac {(-1)^{n}(2n+2)x^{2n}}{(2n+3)!}}}}}}

és hasonlóan írhatjuk, hogy R 1 = x 2 3 + R 2 . {\displaystyle R_{1}={-x^{2}}{3+R_{2}}.} Ezt folytatva kapjuk, hogy t g ( x ) = x 1 x 2 3 x 2 5 x 2 x 2 2 k 1 + R k , {\displaystyle \mathrm {tg} (x)={\frac {x}{\displaystyle 1-{\frac {x^{2}}{\displaystyle 3-{\frac {x^{2}}{\displaystyle 5-{\frac {x^{2}}{\cdots -{\frac {x^{2}}{2k-1+R_{k}}}}}}}}}}},}

a rekurziót feloldva

R k = n = 0 ( 2 n + 2 ) ( 2 n + 4 ) ( 2 n + 2 k ) x 2 n + 2 ( 2 n + 2 k + 1 ) ! n = 0 ( 2 n + 2 ) ( 2 n + 4 ) ( 2 n + 2 k 2 ) x 2 n ( 2 n + 2 k 1 ) ! {\displaystyle R_{k}={\frac {\sum _{n=0}^{\infty }{\frac {(2n+2)(2n+4)\dots (2n+2k)x^{2n+2}}{(2n+2k+1)!}}}{\sum _{n=0}^{\infty }{\frac {(2n+2)(2n+4)\dots (2n+2k-2)x^{2n}}{(2n+2k-1)!}}}}}

Innen már következik, hogy

t g ( x ) = x 1 x 2 3 x 2 5 x 2 7 , {\displaystyle \mathrm {tg} (x)={\frac {x}{\displaystyle 1-{\frac {x^{2}}{\displaystyle 3-{\frac {x^{2}}{\displaystyle 5-{\frac {x^{2}}{7-\cdots }}}}}}}},}

Még bizonyítani kellene, hogy ez a sor a tangenshez konvergál. Ehhez a számlálók és a nevezők egyenletes konvergenciáját és határértékeit kell igazolni.

A tétel bizonyítása

A t g π 4 = 1 {\displaystyle \mathrm {tg} {\frac {\pi }{4}}=1} helyett használhatjuk a t g π = 0 {\displaystyle \mathrm {tg} {\pi }=0} -t Legendre nyomán:

1 π 2 3 π 2 5 π 2 7 = {\displaystyle {\displaystyle 1-{\frac {\pi ^{2}}{\displaystyle 3-{\frac {\pi ^{2}}{\displaystyle 5-{\frac {\pi ^{2}}{7-\cdots }}}}}}}=\infty }
3 π 2 5 π 2 7 = 0 {\displaystyle {\displaystyle 3-{\frac {\pi ^{2}}{\displaystyle 5-{\frac {\pi ^{2}}{7-\cdots }}}}}=0}
3 π 2 = 1 5 π 2 7 = 0 {\displaystyle {\frac {3}{\pi ^{2}}}={\displaystyle {\frac {1}{\displaystyle 5-{\frac {\pi ^{2}}{7-\cdots }}}}}=0}

k = 5 {\displaystyle k=5} -től kezdve ( 2 k + 1 ) > π 2 {\displaystyle (2k+1)>\pi ^{2}} , tehát az első lemmával kapjuk, hogy π 2 {\displaystyle \pi ^{2}} , így π {\displaystyle \pi } is irracionális.

Források

  • Lambert bizonyítása